Megemlékezés a kikötőben

Fiumében nincs olyan emlékmű, vagy emlékpark amely az 1848-as eseményekhez kötődne, így a fiumei magyarok a HMDK székhelyén szokták megtartani az ünnepséget. Idén azonban a kikötőben került sor a megemlékezésre. 

A meleg, napos délutánon a kikötői rakparton, a még magyar feliratú, 19. századi, kikötői vasbakok mellett gyülekeztek a résztvevők. Az üdvözlések után Tutek Hajnal Fanni szavalta el Petőfi Nemzeti dalát, amit a helyi HMDK közösség elnöke, Viola Éva beszéde követett. Beszédében kihangsúlyozta a magyar közösséghez való tartozás fontosságát egy olyan kis közösségben, mint a fiumei, felhívva a figyelmet arra, hogy mennyi emléke, nyoma van a magyarságnak Fiumében, amelyekkel nap mint nap találkozhatunk el sem gondolkodva azok jelentőségén. Az ünnepség a 12 ponttal zárult, amelyet az egyesület tagja, Šibalin Klepac Zdenka olvasott fel. A megemlékezés után a résztvevők közösen vacsoráztak meg kellemes és közvetlen hangulatban, kokárdákat viselve. 

Különös érzés Fiumében március 15-ei megemlékezést tartani. A történelem úgy alakította az eseményeket, hogy azokban a bizonyos hónapokban, években 746 év békés és gyümölcsöző együttélés után először, a két nemzet szemben állt egymással. Horvátországban más hősöket tisztelnek a 1848-as eseményekkel kapcsolatban, de ez érthető is. Mindkét fél a maga igazságáért állt ki. A magyar nép március 15-én a Habsburg elnyomás és önkény ellen emelte fel fejét, ahogyan az akkori Európa megannyi nemzete. A nemzetünk 12 pontba gyűjtve hirdette követeléseit és vállalta a küzdelmet értük. A horvátok nemzeti öntudatuk és nyelvi jogaik védelméért álltak ki. Nekik is megvoltak a követeléseik. Eleinte 30, majd 11. A szembenállást később kiegyezés zárta le amely után Fiume hihetetlen fejlődésnek indult, és lényegében akkor nyerte el mai arculatának jelentős részét. Úgy alakult, hogy ma nem látunk magyar feliratokat, csak néhány emléktábla díszeleg a város falain, újak elhelyezése pedig nehézkes, és lassan már csak a kikötői bakok némelyikén olvashatjuk a régi feliratot: Skull Mátyás Vasöntödéje Fiume 1893. Jelentheti ez azt, hogy a magyar nyom kopásnak indult Fiumében? Aligha, hiszen Baross Gábor neve azonos a kikötők megjelenésével, amelyeket a Hajnal Antal által tervezett hullámtörő gát védi, nap mint nap a magyarok, horvátok és minden más nemzetiségű fiumei a magyar Korzón sétál, büszke pillantást vet a Kormányzói Palotára, amit Hauszmann Alajos tervezett. De a magyar emlékek ott van a mindennapokban is, hiszen apróság ugyan, de mégis rigójancsit rendelnek a kávéhoz és hatlapos tortát visznek haza a pékségből (amit it magyaricának neveznek  és furcsamód az angol átiratban hagyományos horvát réteges süteményként tüntetnek fel), mindezt öntudatos fiumeiekként, függetlenül attól, hogy mi is az anyanyelvük. 1848-as forradalom és szabadságharcra emlékezve, a nehézségek és a csekély létszám ellenére a magyar közösség továbbra is jelen van és tevékenykedik Fiumében. Szimbolikus talán, hogy a magyar egyesület a Jellasics téren székel.