Az 1848-as márciusi ifjak tetteire emlékeztek Feketeardóban
Az ünnepi műsort az iskola dísztermében rendezték meg, amelyen diákok, tanárok és szülők egyaránt részt vettek, teljesen elfoglalva a férőhelyeket, tisztelettel hallgatták végig a műsort, és az ukrán tanárok is csendben felállva hallgatták végig a magyar himnuszt. A Feketeardói Középiskola dísztermének állandó dekorációja egy hatalmas ukrán zászlót stilizáló háttér, amelyen büszkén foglalt helyet a műsor idejére a piros-fehér-zöld kokárda, és a gyerekek által készített magyar zászlók a színpad előtt kaptak helyet. Az iskola második, ötödik, hatodik, hetedik, kilencedik és tizenegyedik osztályos tanulóinak műsorában a diákok a forradalom kitörésének pillanataitól mutatták be az 1848-49-es eseményeket. Az előadás során a versek és énekek által emlékezetessé tett történteket két tizenegyedik osztályos tanuló narrátorként fonta össze. Az iskola számos roma gyereket oktat, büszkeségünk volt, hogy ők is részt vettek a műsorban és büszkén vállalták magyarságukat, közös nyelvünket. A fellépés záró akkordjaként a Magyar vagyok című dalt hallhatta a közönség. Gyönyörű és emlékezetes marad mindannyiunk számára, ahogy a közel 30 gyerek egyszerre, csengő hangon énekelte, hogy:
„Együtt dobban a szív, s benne dobban a szó
Magyarnak lenni, igenis jó!
Az egekig ér már a nyíló virág
Karjába zárja a Magyarhazát. Hazám e föld mit szívünk fölé
Kárpátok fonnak népünk köré
Hazámban mindig otthon vagyok
Hiszem, hogy én is jó magyar vagyok!”
A diákok felkészítőtanárai voltak: András Hanga, Nagy Alexandra, Németh Ilona és Pongrác Edit. A dekorációt köszönjük Pirók Kabrin Enikőnek, aki a gyerekeket is bevonva, csodálatos nemzeti színű tárgyakat alkotott. A megemlékezés után a diákok és felkészítő tanáraik, Fudella Angelika igazgatóhelyettes társaságában egy közös csoportképre álltak össze, és felemelő érzés volt látni, hogy a gyerekek nem szaladtak el a műsor után, hanem a szívük felett hordott kokárdával a díszlet előtt fényképeket, szelfiket készítettek még. A megemlékezés szervezése, a műsor előkészítése és betanulása során az iskola ukrán és magyar anyanyelvű tanárai mindvégig együttműködőek voltak, kölcsönös tisztelettel fordultak a szabadságvágyó népek küzdelmei felé, az előadáson pedig elismeréssel tekintettek a diákjaik teljesítményére, előadói készségére.
