Az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról, az istentiszteletet követő koszorúzással és rövid verses, táncos műsorral emlékezett meg a közösség.
A tíz órától kezdődő istentiszteleten, Csíki-Mákszem Lóránd, a helyi református egyház lelkipásztora, prédikációjában felhívta a figyelmet a történelmi emlékezés, a sorsfordító események újbóli felidézésének, valamint a köztudatban való megtartásának fontosságára, mert ez az egyik legfontosabb eleme annak, hogy a közösség együvé tartozónak érezze magát.
Az istentisztelet után a maroknyi magyar közösség megkoszorúzta a templomkertben álló, a szabadságharc emlékére állított kopjafát. A városka történelme szorosan kapcsolódik a szabadságharc eseményeihez. Ezt bizonyítja a kopjafa tövében álló márványtábla is, amelyen Petőfi Sándor, Négy nap dörgött az ágyú… című költeményének kezdő sorait olvashatjuk. „ Négy nap dörgött az ágyú Vízakna s Déva közt”- majd a vers így folytatódik - „Ott minden talpalatnyi Földet vér öntözött”. A kopjafát az 1849 február 1 és 4-e között vívott vízaknai csata - amelyben maga költő is harcol - tiszteletére emelte a református közösség.
A koszorúzást a Sóvirágok gyermek néptánccsoport rövid táncos, énekes ünnepi összeállítása követte. A műsor kezdetén Gresa Dávid nagyszebeni ösztöndíjas elszavalta Petőfi Sándor, Dicsőséges nagyurak című monumentális forradalmi versét, majd a tánccsoport moldvai csángó táncokat és népi gyermekjátékfűzést, mutatott be. A műsort hosszas felkészülés előzte meg, amelyen történelmi ismeretek bővítésére is hangsúlyt fektetett a felkészítést végző PSP ösztöndíjas Angyal Réka és Gresa Dávid. A megemlékezés a magyar, majd a székely himnusszal zárult.
