Egy bányavidék festészeti hagyatékai
Az 1950-es években országszerte elkezdődött a tehetségkutatás Romániában, így a Zsil-völgyében született Szlamka Béla is a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán tanulhatott. A szocreál ideológiában egyre fontosabbá váltak a munkásábrázolások, így már a főiskola alatt is sokan ellátogattak a zsil-völgyi bányákba, hogy tanulmányrajzokat készítsenek az iparvidéken. 1955-ben a frissen diplomázott művészek közül egyre többen telepedtek le a Zsil-völgyében, hogy létrehozzanak egy olyan művészkolóniát, akik számára nem csak a táji ábrázolás volt fontos, hanem elsősorban az emberi arcok feltérképezése. Az országban egyre jobban támogatták a közművelődést, így a megalakult Alkotási Kör jelszónak tűzte ki, hogy „Művészetet a bányászoknak”. Kiállításokat rendeztek a bányalejárókban, öltözőkben és rajzszakkört tartottak az érdeklődőknek. Ezek a fiatal alkotók az egzisztenciális biztonság mellett művészi honfoglalásra készültek, egy olyan területen, ahol addig még ismeretlen volt a képzőművészet. A művésztelep 1978-ban szűnt meg, addigra a legtöbben elköltöztek a Zsil-völgyéből és saját művészi útjukat kezdték meg más városokban.
„a bányászok világával érzelmileg azonosulni kívánó fiatal művészek közössége alakult a Zsil-völgyében” (Banner Zoltán)
Tellmann József: Exempil Mátyás József: Lupényi trilógia I.
Az Alkotási Kör egyik legnagyobb vállalkozása az 1929-es bányász- sztrájk harmincadik évfordulójára az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó által kiadott Lupény 1929-1959 című linóleummetszetalbum. A 24 metszeten jól látszik, hogy a művészek nem egyformán viszonyultak a szocreál ideológiai elvárásaihoz. A dicsőséges kor felmagasztalása helyett leginkább az emberek fájdalmai láthatóak, a bányászlét nyomorúságának pillanatai. A fiatal alkotók testközelből találkoztak a bányászok életével, ezért tudták képeiken visszaadni a legmélyebb érzelmeket is. 1965-ben nagy sikert aratott közös kiállításuk Bukarestben.
Nagy Ervin: Család, 1959 Imling Frida: Övék minden
A 60-as években már nem csak a fekete-fehér grafikák és a linóleummetszetek voltak jellemzőek az Alkotási Körre, hanem nagy számban színes festmények is készültek. A városi környezet arculatának átalakításában a művészek is kivették a részüket, amelynek köszönhetően alkalmazott és murális megbízásokhoz is jutottak. A Zsil-völgyének urbanisztikai művészetéhez monumentális alkotásokkal is hozzájárultak. A petrozsényi Bányászati Főiskola előcsarnokának szocreál freskóit Fodor Kálmán és a Szilágyi testvérek tervei alapján készítették el. Nagy Ervin elmondása alapján a munkát közösen végezték, számtalan portré tanulmányrajzzal előkészítve, hogy hitelesen adhassák vissza a bányászok testének vonásait. Ugyan itt a könyvtárépület előcsarnokában Baias Silviu és Fodor Kálmán kubista és modernista hangulatot idéző falfestménye is látható. A hatalmas alkotáson az alkotók kimozdulnak egy olyan szimbólumokkal teli világba, ahol már nem csak a fizikai munkával azonosítják a munkás ember ideálját, hanem a szellemi tudás értéke is megjelenik, valamint az ember lelki megnyugvásának fontossága is központba kerül a galamb jelenlétével. A mozaiktechnikát is előszeretettel alkalmazzák, nem csak a városi megbízások alkalmával, hanem saját házaik díszítésére is.
Baias Silviu és Fodor Kálmán: A petrozsényi Bányászati Főiskola könyvtárépületének falfestménye
Művészek a Zsil-völgyében
Szlamka Béla (1919-1997) A Zsil-völgyében született egykori bányászból lett képzőművész 1955-ben végzett a kolozsvári képzőművészeti főiskolán. Kezdeményezésére jött létre a Zsil-völgyi Művésztelep.
Tellmann József (1923-2001) 1953-ban végezte el a kolozsvári főiskolát grafika és festőművész szakirányon. A Zsil-völgyében telepedett le és egész életét itt töltötte. Alapító tagja volt a művésztelepnek, valamint saját rajziskolát működtetett Lupényban, húsz évig volt a lupényi és petrozsényi Művészeti Ház irányítója, több tanítványa is művészi pályára lépett, nagy hatással volt diákjaira, akiknek újfajta látásmódot tanított. 1960-ban létrehozta a Cristal Fotóklubot Lupényban, ahol folyamatosan kiállításokat rendeztek. A petrozsényi fotó és filmes klubbal közösen működött a Cineclub 18, amely a két város közötti távolságra utalt. Tellmann József személye és művészi munkája fontos meghatározója volt a zsil-völgyi kulturális életnek.
Tellmann József festménye, Mátyás József: A napfogyatkozás zöld madara
Fodor Kálmán (1929-1980) 1954-ben diplomázott a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán, majd alapítótagja és vezetője volt a Zsil-völgyi Művésztelepnek, képzőművészetet tanított a petrozsényi iskolákban, valamint városi megbizatásokat is elvállalt. 1969-ben költözött Szatmárnémetibe.
Mátyás József (1930-2002) 1956-ban diplomát szerzett a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán, majd Petrozsényben telepedett le, ahol csatlakozott a művészkolóniához és rajzot tanított. 1958-ban megkapta a Képzőművészek Szövetségének Grafikai Díját, majd 1960-ban képviselte Romániát a Velencei Biennálén Sylvester Győzővel közösen egy csoportos kiállításon. Képeinek hangvételével saját világot teremtett, színei és alakjai az emberi lélek történeteit mesélik. 1971-ben költözött Dévára, ahol a művészeti központ vezetője volt. Mindig fontos volt számára a közönségszolgálat és a művészeti nevelés. A Zsil-völgyében töltött évei sorsdöntőek voltak számára a művészi mondanivalójának és látásmódjának kialakulása is ehhez a környezethez köthető.
További művészek, akik a Zsil-völgyében is alkottak: Nagy Ervin, Fodorné Imling Frida, Elena Bianu, Sylvester Győző, Szilágyi Géza, Sylvester Katalin, Szilágyi Béla, Baias Silviu, Walter Frigyes
