A magyar tannyelvű oktatás esélyei szórványban
Akik a határon túli magyarság jelene és jövője iránt elkötelezettek, akár anyaországiként, akár helyiként magyarként megmaradva a helyszínen élnek és dolgoznak, azok tudják, hogy nemzeti identitásunk egész korán, már a családban eldől. Számomra tanulságos megfigyelni, nemcsak Segesváron, de más szórványterületeken, akár már tömbben, Székelyföldön is, hogy az egyébként magyar anyanyelvű diákok, akik anyanyelvi szinten beszélik a magyart, tehát részben vagy teljesen magyarul beszélő, magyar anyanyelvű felmenőkkel rendelkező családból származnak, miért mégis román tagozaton tanulnak, sok esetben már az alapfokú oktatás szintjétől, ami aztán meghatározza a további lehetőségeket, választásokat, döntően a román tannyelvű oktatás irányába. Természetesen ezen a szinten a szülők, a törvényes képviselők döntenek, de ha nem tanul a gyerek már az alapfokú oktatás szintjétől magyar nyelvtant, irodalmat, történelmet, művészetet, kultúrát, akkor később, már hiába döntene ifjú felnőttként úgy, hogy ezen vagy bármilyen más szakterületen magyarul tanulna tovább, magyar tannyelvű felsőfokú intézményben, karon, tagozaton, már nem tudja pótolni azt, amit a magyar tannyelvű oktatás ad már az óvodai neveléstől, az általános és a középiskolán át, egész a főiskoláig, az egyetemig. Arról nem is beszélve, hogy amikor felnőtt korukban, saját, alanyi jogukon arról döntenek, hogy élnek-e a magyar állampolgárságukkal, magyar állampolgárságuk adta lehetőségekkel, és Magyarországon szeretnék folytatni felsőfokú tanulmányaikat, magyar alapfokú és középiskolai tanulmányi háttértudás hiányában, már nem biztos, hogy meg tudnak felelni a magyarországi felsőfokú tanintézményekben támasztott tanulmányi követelményeknek. Nagyon nehéz szórványközegben (de sajnos már tömbben is, konkrétan, Székelyföldön, Székelyföld peremterületein) a magyar tannyelvű oktatás presztízséről, lehetőségeiről beszélni, amíg nem tudjuk ellensúlyozni a vegyes házasságok következményeit; sőt, sok olyan esetben is, amikor mindkét szülő magyar, nem látnak más opciót, vagy nem is keresnek, különösen ha a speciálisabb szakképzésről beszélünk, minthogy román nyelven taníttassák az egyébként magyar anyanyelvű, magyar származású gyermeket. Az asszimiláció hétköznapi hatásmechanizmusát, sokféleségét csak a helyi közösségek mindennapi életébe bekapcsolódva tudjuk hitelesen megfigyelni és megérteni.
A tanévnyitóra szeptember 9-én került sor, reggel 8 órától ökumenikus istentisztelettel nyitottuk meg a tanévet, a városi unitárius templomban, ahol a magyar tagozat diákjai, tanárai, a közösség egyházi tisztviselői gyűltek össze, hogy közösen imádkozzanak. Ezt követően a Főgimnáziumban már román nyelven folyt a hivatalos tanévnyitó, ahol László Imola, igazgatóhelyettes, a magyar tagozat szakmai vezetője, röviden magyarul is szólt, bátorító szavaival a magyar tagozat diákjaihoz, tanáraihoz és a tanévnyitón megjelent szülőkhöz.
A Gaudeamus Alapítvány szórványkollégiumában az idén 28 magyar anyanyelvű diák kezdte meg bentlakóként a tanévet. Közülük hat kilencedikes újonnan érkezett, két magyar és négy román tagozatos diák. Az Alapítvány személyzete, nevelői és vezetői olyan közösségi hátteret biztosítanak számukra az itt működő kollégiumban, ami az iskolai- és a családi környezet mellett alapvető fontosságú, hogy megtartsák magyar identitásukat, megéljék és fejlesszék azt a közösségi szellemet, ami itt szórványban elengedhetetlen ahhoz, hogy a többségi nyelvi és kulturális környezetben magyarságukat a gátló, nehéz körülmények között is vállalva, a következő nemzedéknek továbbadva megmaradjanak és boldogulni tudjanak.
