Kárpátaljára utazott a nagysallói Csemadok csapata
A nagysallói Csemadok csapata augusztus 29. és szeptember 1. között Kárpátaljára látogatott. A közel 50 fős csoport kalandos utazás és határlépés után a csütörtök délutáni órákban érkezett meg a kárpátaljai magyarság székhelyére, Beregszászba. Az ebéd elfogyasztása után máris elkezdtük kitűzött célunk megvalósítását, miszerint a lehető legtágabb képet kapják a felvidéki testvéreink Kárpátalja színes kultúrájából.
Első megállónk a Beregszásztól nem messze található Bene volt. A falu kedvező éghajlatának és az őt körbeölelő hegyeknek köszönhetően ez a térség egyik legjobb borvidéke. Egy hegyoldalon fekvő, több mint 100 éves családi pincészetbe látogattunk el. A Parászka Pincészetet, édesapjuk után, a két fiatal fivér vezeti. Egy borkóstolón felvidéki barátaink betekintést nyerhettek a kárpátaljai borászat rejtelmeibe, és kiváló minőségű borokat ízlelhettek. A borkóstoló után visszatértünk fő állomáshelyünkre, Beregszászba, ahol vacsorával és a Kokas Bandával folytatódott az esténk. A péterfalvi Kokas Bandával betekintettünk kárpátalja autentikus népzene- és néptánc világába, majd egy közös táncházzal zárult az esténk.
Másnap reggel a történelmi várainkat kerestük fel. Munkácson kezdtük kalandunkat. A munkácsi várat joggal nevezhetjük Kárpátalja egyik legszebb és legnevezetesebb műemlékének. Keletkezésének, építésének története, a török elleni küzdelme, a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban játszott kiemelkedő szerepe miatt igencsak fontos részét képezi a vár története a magyarok történelmének. Zrínyi Ilona vára után, Kárpátalja területi székhelye, Ungvár felé vettük az irányt.
Az ungvári várról Anonymus a következőket írta : "Akkor Álmos vezér és főemberei Hung várához lovagoltak, hogy elfoglalják azt. Miközben tábort ütöttek a fal körül, a várnak Laborc nevű ispánja - az ispánt az ottlakók nyelvén dukának mondták - futóra fogta a dolgot és Zemplén vára felé sietett. A vezér katonái azon a helyen felakasztották. Attól kezdve ezt a folyót az ő nevéről Laborcnak hívták. Azután Álmos vezér és katonái, bevonulva Hung várába, a hatalmas isteneknek nagy áldozatot mutattak be és négy napig tartó lakomát csaptak. A negyedik napon Álmos vezér tanácsot tartván és övéit mind megesketvén, még életében vezérré és parancsolóvá tette Árpádot. Ezért hívták Árpádot Hungvaria vezérének; összes vitézeit pedig Hungról hungvárusoknak nevezték el az idegenek nyelvén, és ez az elnevezés mostanáig él az egész világon". A vár bebarangolása után megtekintettük a mellette található szabadtéri néprajzi múzeumot, s tettünk egy sétát a város macskaköves utcáin, az Ung folyó partján.
Szombat reggel nyakunkba vettük a Kárpátok vadregényes hegyeit. Első megállónk a Szolyvai Emlékpark volt, mely mára jelképévé vált a kárpátaljai magyarság szomorú sorsának. Leróttuk tiszteletünket a málenykij robot áldozatainak emléke előtt. Aztán buszba szálltunk, és elindultunk fő állomásunkhoz, a Vereckei hágón található honfoglalási emlékműhöz. Koszorúnk elhelyezése után még egy rövid ideig csodálhattuk azt a tájat, melyet egykoron Árpád vezér is, mikor bejött csapatával a Kárpát- medencébe. Az ebédünk elfogyasztása után elindultunk Kárpátalja egyik legszebb természeti örökségéhez, a Sipot vízeséshez.
Utolsó napunkon sem tétlenkedtünk. Délelőtt felfedeztük Beregszász nevezetességeit, a régi Zsinagóga épületét, az Illyés Gyula Színházat, melynek helyén egykor az Oroszlán Szálló állt, ahol Petőfi Sándor maga is megpihent. Felkerestük a helyet, ahol 1703-ban Esze Tamás kibontotta a kuruc felkelés zászlaját, s mielőtt hazaindultunk, betértünk Isten házába, hogy áldását kérjük a ránk váró hosszú útra, és a bennünket oly nagy vendégszeretettel körbevevő kárpátaljai testvéreink életére. Bár fizikailag kicsit elfáradva, de lelkiekben teljesen feltöltődve térünk "otthonról' haza.
