A lészpedi bölcsőde és óvoda valósághű története első kézből, egy ösztöndíjas tollából
Lassan de biztosan a vége felé jár az ősz Moldvában, Lészpeden. Az óvoda udvarán lehullottak a falevelek, rendszeresen fűteni kell, a kis cipőket bélelt csizmákra cserélték az édesanyák és már sötétben indulnak haza a kicsikék. Az óvoda falai között viszont állandó a jókedv és a gondoskodó melegség. Novemberben minden szempontból hatalmas változásokon mentünk át. Új tagokkal bővült a gyermekcsoport, három új kislányt köszönthetünk a lészpedi bölcsi és ovi tagjai között, így már huszonegy főre nőtt a létszám. Új kolléganő is érkezett hozzánk, Júlia, aki végtelen lelkesedéssel és ragyogó ötletekkel fogott neki a munkának. Már most rengeteg újdonságot hozott a mindennapjainkba, rég vártuk már, hogy szakmailag is előre tudjon lépni a közösségünk. Rengeteg mozgásos játékot, táncokat tanított, kézműves foglalkozásokat tartott már a gyermekeknek, akik felettébb élvezik ezt a sok újdonságot. Immár van óvónénink, dadusunk és egy mindenesünk, kerek a világ. További jó hír, hogy infrastrukturálisan is gyarapodtunk, az eddigi "konyha/étkező" csoportszobává avanzsált, padlószőnyeget és sok játékot, kirakóst, ügyességi és fejlesztő eszközöket kapott, további bútorokat és kézműves-alapanyagokat. Nagy öröm ez számunkra, és semmiként nem mondhatjuk, hogy egy kis lépés, de már látjuk a következőt is. Új kiságyakat is kaptunk, bár még várat magára a használatba vételük, ehhez a ház további helyiségeinek funkcióváltása szükséges, de remélem, a jövő hónapban már beszámolhatok erről a mérföldkőről is.
Épülünk, szépülünk, gyarapodunk, ennél jobbakat kívánni sem nagyon lehet. Legfeljebb szép, békés adventi napokat a kedves olvasónak a decemberi viszontlátásig.