Javaslatként érkezett tőlem az ötlet, hogy mi lenne, ha Csicserben újra élesztenénk a kántálás hagyományát? Erre az ötletre egy első próba megszervezésével felelt a helyi magyar tannyelvű alapiskola igazgatónője és tanára: Markó Erzsébet és Očenáš Emőke. Ahogy tavaly, idén is az alapiskola adott helyt, ahol közösen gyakoroltunk és készültünk a kántálásra.
Az elsődleges cél nem a Csicserben élő hagyományok rekonstruálása volt – a helyiek ugyanis nem avattak be tavaly abba, hogy mi volt náluk régen a szokás adventben vagy Karácsonykor. A cél a házak zártságából való kimozdulás megsegítése és a falu szívesen szolgáló közösségének a kántálás hagyományába való bevezetése volt. Karácsonyi népénekeket, népdalokat, egyházi népénekeket tanultunk és közösen alakítottuk ki a kántálók énekes repertoárját.
Tavaly is feltűnt, hogy nagyon nyitott volt a közösség az új dalok megtanulására, és nem okozott különösebb felháborodást az sem, hogy még egy, a moldvai csángóktól származó Mennyből az angyal-t is megtanultunk. Furcsállották ugyan a dal szövegét, az ének dallamát, ám nem vetették el, arra hivatkozván, hogy ez nem az ő vidékük éneke.
Érdekelt azonban, hogy vajon felidézett-e régi emlékeket a falubeliekben a kántálásra való készülődés? Hogy vajon megfogalmazódott-e bennük bármilyen gondolat a Kárpát-medence különböző tájegységeiről származó énekek tanulása közben?
A csicseriek idén elmondták, hogy náluk a kántálás lassan kikopott és a szokást elhagyták. Kevesen emlékeztek arra, hogy régebben nem egy csapat kántáló, hanem kántáló családok jártak a rokon vagy szomszédos családokat énekkel köszönteni karácsonykor délután. A régi emlékmorzsákat összeszedegetve kiderült az is, hogy nem csak az utcán mentek végig énekelve a kántálók, ahogy mi azt most csináljuk, hanem felmentek a házhoz s ott énekeltek a ház népének.
Régen, a kántáló családok repertoárjának részei voltak az énekeskönyvi karácsonyi énekek és a közismert karácsonyi népi énekek.
A kántáláson résztvevők azt is elmondták, hogy hallva a szép karácsonyi népdalokat a Kárpát-medence egyes településeiről, eszükbe jutott: vajon nekünk vannak-e ilyen szép népi énekeink?
Kérdeztem: elindulnának-e felkeresni a saját településük karácsonyi énekeit? Válaszuk annyi volt: talán igen, jó lenne.
Hogy a csicseriek elindulnak-e felkeresni az öregek emlékeiben talán még élő és eleven énekeket, ez a jövő reménységéhez tartozik. Mindenesetre annyi bizonyos az ő esetükben, hogy az újra való nyitottságuk a régire való kíváncsiságot indította el.
