2015. október 30-án emlékeztünk meg a II. világháború után kényszermunkára elhurcolt Ung-vidékiekről. A Szovjetunióba elhurcolt Nagykaposiak közt volt a mostani református lelkész, Pándy Árpád édesapja is. Ő azon szerencsések közé tartozott, aki megmenekült, és hazajutott kimerülve, de épségben. Meggyújtott gyertya című életrajzi könyvében részletesen ír erről az időszakról.
A megemlékezők szép számmal tisztelegtek emlék-kopjafájánál, ami a református templom kertjében található. Az Erdélyi János Vegyeskar énekét, valamint a közösen elénekelt nemzeti imádságunkat, a Himnuszt, Varga Tibor, a Via Nova ICS és a Csemadok Erdélyi János Területi Választmányának képviselője követte ünnepi beszédjével.
A történelmi egyházaktól Suskó Mihály, római katolikus esperes, Kecskés Barnabás, görögkatolikus pap és Pándy Árpád, református lelkész, valamint Hosszú Rita, református segédlelkész tartott megosztott igehirdetést. Majd a kopjafa megkoszorúzásával és a szózattal zárult az ünnepség.
A kopjafán a megformázott arcok merednek a távolba.... haza vágytak!
