Alföldi gyermekként Erdély
Másnap gyönyörű napsütésre ébredtünk és a délelőtti foglalkozásunk után Misi felajánlotta, hogy elvezet a dombra, arra a dombra, amire annyira szerettem volna eljutni, így meg is szerveztük a kirándulást, és vittük magunkkal a többieket is.
Rég éreztem ennyire izgatottnak magam, nem csak azért, mert eljuthatok arra a számomra különleges dombra, hanem azért is mert kötetlenül tudok időt tölteni a gyerekekkel, ami sokszor sokkal fontosabb és eredményesebb, mint bármelyik csapatépítő foglalkozás.
Elindulván még az se zavart bennünket, hogy minden csupa sár volt (bár volt egy kis lelkiismeret-furdalásom, hogy plusz munkát adok Marika néninek, mert ezt az utat saras ruha nélkül megúszni szinte lehetetlen. Eddig is voltunk már túrákon a gyerkőcökkel, de ez különösen érdekes és számomra igen megterhelő volt az út minősége miatt, értsd: dombok, fel-le, sár, susnyás, de ez nem szegte se a többiek, sem pedig az én kedvem. Utunkba egy erdő állt, ahol, bár nincsenek medvék, de én azért bőszen tekingettem körbe-körbe, hátra, hogy mi lesz, ha mégis találkozunk egy medvével, ám szerencsére csak a szinte eget karcoló fák, a köztük fekvő havas táj és a gyönyörűség miatt kellett “aggódnom”. Elmondhatatlan élmény volt ez a számomra, főleg alföldi gyermekként, hiszen nálunk Vajdaságban, bár vannak erdők, de inkább a pusztaság a jellemző és ameddig a szem ellát a dombok-nélküliség az uralkodó, természetes jelenség.
Mondanom sem kell, hogy mennyi beszélgetésre és bolondozásra adott lehetőséget ez a kirándulás, ahol a gyerekek tudtak mesélni, merre mi található, merre voltak már és hogy egyszer egy egész napon át túráztak, és hogy majd mi is így közösen menjünk el, amíg itt vagyok. Ez azért is jólesett, mert azt éreztem, hogy szeretnek velem lenni, időt tölteni a többiek, és ez is egy plusz megerősítés volt számomra abban, hogy jó helyen vagyok és hogy élvezik a társaságom.
Végül körülbelül két óra gyalogolás után odaértünk "A helyre", arra a bizonyos dombra. Visszanézve a képeket, amelyeket készítettem, közel sem adják vissza azt a látványt, amelyet ott éltem át, mert olyan volt, mintha a világ tetején állnék és közösen hódítottuk volna meg a Földet :)
Boldog vagyok, hogy itt lehetek Erdélyben, hogy lehetőségem van időt tölteni ezen a csodálatos helyen, és hogy ilyen nagyszerű gyerkőcök vesznek körül a szolgálatom teljesítése alatt.
Visszaérve a házhoz egy bizonyossá vált a számomra: senki, de tényleg senki nem volt piszkos csak és kizárólag én, de én nagyon :) Van még hova fejlődni.
