16. alkalommal rendezték meg az Őszirózsa Országos Népdalvetélkedő megyei válogatóját Szilágysomlyón
"Formál, táplál, gyógyít, nevel, összeköt: népdalaink a gyermekek ajkán" - Ezt a főcímet adtam jelen beszámolónak, mely egy felemelő eseményről ad számot, s amelyhez hasonló sok más alkalmat egyszerűen "versenynek", vagy "vetélkedőnek" szoktunk nevezni. Talán nem is így kellene megnevezzük ezeket az eseményeket, hiszen valójában sokkal több és mélyebb jelentőségű dolog történik ilyenkor, mint egy egyszerű versengés: ez inkább a magyar népdalkultúra ünnepe, népdaléneklő és népdalszerető gyermekek találkozója. Ezek a gyermekek, szüleik, felkészítőik és egy szakmai értékelő bizottság egybegyűlnek, a gyerekek megosztják egymással és a zsűrivel tudásukat, a zsűri segítő tanácsokkal látja el a résztvevőket és felkészítőket. Az ilyen alkalmakon évről-évre újból és újból együtt élik meg az egybegyűltek saját magyar népdalainak szépségét, lélek- és közösségformáló erejét. Jómagam is arra próbálom oktatni és nevelni tanítványaimat, hogy a népdalversenynek nevezett alkalmakon az elsődleges cél, hogy jól érezzük magunkat, és átéljük a közös éneklés örömeit, továbbá, hogy együtt gyönyörködjünk gazdag és értékes magyar viselet- illetve népdalkultúránk szépségeiben.
Gyimesi csángó népviselet és a szentesi Pengető Citerazenekar
A kissé filozofikus gondolatokat követően a következőkben a szombati események tényleges tudósítására térek át. A rövid megnyitó szavakat követően hagyományos módon egy Kárpát-medencei magyar népviselet bemutatásával kezdődött a verseny. Ebben az esztendőben a gyimesi csángó magyarok férfi és női viseletét ismerhették meg az egybegyűltek. A viselet bemutatása után Széman Rózsa felhívta a figyelmet a teremben látható mini rajzkiállításra, melynek alkotásait a versenyen elhangzó népdalok szövegei ihlették. Az alkotó a 9 éves Pop Csenge Natália, kinek kezei közül gyönyörű színes rajzok kerültek ki, mindössze két nap alatt. Ezekből a rajzokból készült az a népdalos memóriajáték, mellyel a verseny végén minden egyes részvevőt megjutalmaztak (ezen kívül mindenki kapott emléklapot, egy cukorkát, egy szelet csokoládét és az écsi Vass Lajos Népzenei Szövetség tájékoztató kiadványát).
Népdalos memória játék Pop Csenge Natália rajzaival. Fotó: Barcsa Zsuzsanna
Az ünnepélyes versenymegnyitó folytatásaként a szentesi Pengető Citerazenekar előadásában hallhattuk az együttes kedvenc szentesi, illetve szilágysági dallamait. Mélykútiné Németh Kornélia, a zenekar vezetője (és egyben a verseny egyik zsűritagja) elmondta: a zenekar tíz aranypáva díjat kapott már, azonban nem ez a legfontosabb. A lényeg a mosolygásban és a zene szeretetében rejlik.
A zsűri tagjainak bemutatásakor az esemény egyik fő szervezője (és egyben szintén zsűritag), Széman Rózsa az értékelő bizottság tagjait tréfásan"mumusnak" nevezte, hiszen talán sokak szorongással érkeztek a versenyre, s azt gondolták, hogy szigorú bíráló bizottság elé kell majd kiállni énekelni. Szerencsére teljesen az ellenkezőjéről számolhatok be, mivel az értékelő bizottság minden tagja nagyon sok szeretetet, kedvességet, mosolyt és építő kritikát hozott magával erre a szép és ünnepi napra. Mindezeket követően megkezdődhetett a várva-várt pillanat és sorra szólaltak meg a szebbnél-szebb magyar népdalok a gyermekek ajkán. A negyvenhét versenyzőt két teremben, öt korcsoportra osztva hallgatta meg az értékelő bizottság. A 2-3. osztályosok korcsoportját Mann Gabriella kolozsvári zenetanárnő, Mélykútiné Németh Kornélia szentesi népzenetanárnő, a Pengető Citerazenekar vezetője és Bóné Edina sarmasági zenetanárnő értékelték. Az előkészítő-első, a 4-5., illetve a 6-7. és 8-9. osztályosok produkcióit pedig Tóth-Guttman Emese, a Romániai Magyar Dalos Szövetség elnöke Kolozsvárról, Bedő Ágnes, kolozsvári karnagy és zenetanár, Széman Rózsa a Játékkuckó Játszóház és a BIA Szederinda citeracsoport vezetője, illetve Fekete István szilágysomlyói zenetanár minősítették.
A versenyszámok meghallgatását követően az értékelő bizottság tagjai elvonultak megvitatni a hallottakat, eközben a versenyzők és kísérőik kalácsot, teát és kávét fogyaszthattak az iskola egyik osztálytermében. Az eseményre ellátogatott Benkő Judit, a Kolozsvári Magyar Rádió munkatársa is, aki a várakozók szabad idejét kihasználva interjút készített a verseny több résztvevőjével is. Így esett, hogy két krasznai versenyző kislány, három tanítványom (Bákai Dominik Ferencz, Debre Anna, Dobai Xavér) és jómagam is nyilatkoztunk a versennyel kapcsolatosan, sőt a fiúk megörvendeztették a riportert egy szilágysági bordal eléneklésével is. Az interjúkat február 10-én a Kolozsvári Magyar Rádió adásában, Benkő Judit zenés műsorában a 16:00 órási híreket követően hallgathatjuk meg. (A műsor meghallgatásához ajánlom a Kolozsvári Magyar Rádió telefonos alkalmazását, illetve online felületét: www.kolozsvariradio.ro.)
Az eredményhirdetés várva-várt pillanatai sok örömet okoztak növendékeim és jómagam számára is, hiszen hét benevezett tanítványomból hatan díjazásban részesültek. Név és korcsoport szerint egészen pontosan a következő eredményeket értük el:
Előkészítősök és 1. osztályosok kategóriájában: Debre Anna - III. díj
2-3. osztályosok kategóriájában: Szabó Lara Alexa - I. díj, Dobai Xavér - II. díj, Bákai Dominik Ferencz - különdíj
4-5. osztályosok kategóriájában: Csók Beáta Andrea - Dicséret
6-7. osztályosok kategóriájában: Kulcsár Cintia Noémi - I. díj
Ez az eredmény azt jelenti, hogy három tanítványom a 2020-as Őszirózsa Országos Népdalvetélkedő legjobbjai közé kerültek, hiszen az I-II. díjazottak egyenes ágon jutnak be az őszi temesvári döntőbe. Mind a hét tanítványomra, illetve mind a hat díjazott növendékemre nagyon büszke vagyok, de ami a legfőbb, hogy látom egyéni fejlődésüket, és az örömüket, amelyet a népdalok és az éneklés iránti szeretet okoz bennük!! Mindegyik énekes tanítványom szülei rendszeresen arról számolnak be, hogy gyermekük otthon egyfolytában énekel. Mindegy, hogy épp a fürdőszobában, vagy a lakás egyéb szegletében, akár az autóban tartózkodnak, egyfolytában áradnak belőlük a nálam tanult népdalok. És úgy vélem ez a valódi fődíj: hiszen ezek a gyermekek rátaláltak egy olyan forrásra, amelyből bármikor ihatnak, és amely olyan tudást, erőt és lelki táplálékot biztosít számukra, amely egész életükben hozzáférhető, s amelyet senki nem vehet el tőlük.
Hét versenyző tanítványommal. Fotó: Bara Jusztina
Mindazok mellett, hogy a hagyományos magyar népdalok és népzene formálják a lelket, nevelik a jellemet, táplálják a szellemet, gyógyítják a szívet, tagadhatatlan identitáserősítő és közösségépítő erővel is bírnak. Véleményem szerint a népdalvetélkedők hatalmas szerepet játszanak abban, hogy milyen irányba alakul a jövőben magyar népdal- és népzenekultúránk sorsa. Legyen szó a Fölszállott a páva televíziós vetélkedőről, vagy akár egy regionális népzenei versenyről, 21. századi multimédiás világunkban ezek azok az alkalmak, amelyek a leginkább képesek motiválni a magyar gyermekeket és fiatalokat arra, hogy ismerjék meg mélyebbről és műveljék is saját népük zenei kultúráját, mely egyben második anyanyelvük. Ha nem ismerjük saját kultúránkat, nem tudjuk kik vagyunk, mik a gyökereink, hová tartozunk, honnan jöttünk, merre tartunk, vagyis identitászavarba ütközünk, melynek következtében bizonytalan és könnyen manipulálható emberekké válunk. Ezért is van fontos identitáserősítő és lélekmentő szerepe minden olyan eseménynek - így például a népdalversenyeknek is - amelyek saját kultúránk ismeretén alapuló tudás elmélyítését segítik elő.
Hajrá Petőfi Program, hajrá Szilágyság, és éljen a magyar népdal!!! 
A nagy csapat. Fotó: Bara Jusztina
