A fux kártya versenyt megelőzte a betyárkártya-kiállítás, amit a Kisoroszi Petőfi Sándor Programban ösztöndíjas társammal, Kürtössy Péterrel szerveztünk. A megnyitón a témához illően jómagam ének és citera előadásban betyár dallamokat adtam elő. Péter elmesélte bővebben a magyar kártya megszületésének történetét, majd bemutatta felesége, Vargyas Ildikó képzőművész által elkészített betyár kártyákat. Szinte csak a bánáti Tiszaszentmiklóson ismerik a fux kártyajátékot, ott viszont nagy hagyományai vannak, és ma is rendszeresen játsszák.
A betyárokat ábrázoló játszma 32 lapos, római számokkal és figurákkal, német színjelzőkkel jelzett, hagyományos magyar kártya. Motívumvilága a magyar díszítőművészeten alapul, lapjain Vargyas Ildikó a betyárok világát idézi meg. A 19. századi Magyarországon a betyárvilág három területre: az Alföld egészére, a Dunántúl középső és déli részére, valamint a történeti Gömör egy részét is magába foglalva a Felvidék déli, az Alfölddel határos sávjára terjedt ki. A betyárkártya figurás lapjai is többé-kevésbé ezt a felosztást követik. A királyokon alföldi lovas betyárok, a felsőkön bakonyi duhajok szerepelnek, míg az alsókon vegyesen somogyi, nógrádi és a Felvidék déli határvidékén tanyázó betyárok láthatók. A kártya tök színjelű, számozott lapjain egy olyan, több változatban is ismert népdal kel életre, mely nevezetes bakonyi betyárunknak, Sobri Jóskának börtönbéli szerelmi kalandját meséli el, míg a piros számozott lapokon egy Rózsa Sándorról és Petőfi Sándorról szóló történeti monda elevenedik meg, melyet Gunda Béla neves etnográfus jegyzett le egy számadó gulyástól. Az ász lapokon a már Tell kártyán sem újdonságnak számító évszak allegóriák láthatók, azonban képi világa merőben más, ez is a hagyományos magyar paraszti világot idézi: a tavaszt egy torockói viseletbe öltözött, kezében bárányt ölelő, az őszt egy kalotaszegi ruhát viselő, ölében szőlőfürtöket tartó leány jelképezi, míg a nyarat egy alföldi aratási jelenet, a telet pedig pihenő lován üldögélő, pipázó csikós jelzi.
Szinte csak a bánáti Tiszaszentmiklóson ismerik a fux kártyajátékot, ott viszont nagy hagyományai vannak, és ma is rendszeresen játsszák.
Különösen a téli hónapokban, és főleg az idősebbek körében elterjedt a fux. A helybeli magyarok és lengyelek körében kedvelt, hagyományosnak számító kártyajáték népszerűsítése érdekében a Piros Tulipán Hagyományőrző és Környezetvédő Egyesület immár ötödik éve szervezi meg a bajnokságot Tiszaszentmiklóson. A vasárnap lebonyolított ötödik fux bajnokságon tíz kétfős csapat ült asztalhoz.
A szabályok ismertetése után kisorsolták a csapatok sorszámait, és megkezdődött a verseny. Egyszerre két kéttagú csapat mérkőzik meg egymással. Az egy csapatba tartozó két játékos egymással szemben ül az asztalnál. A magyar kártyával, hatos leosztásban játszott játék. A makk fölső és a zöld fölső együtt már egy fuxot ér. Színre színt kell vetni, de fontos a kártyalapok nominális értéke is. A játék hét nyert madzagig megy. Elsőre bonyolultnak tűnik a játék, de gyakorlással hamar elsajátítható.
A tiszaszentmiklósi vadászotthonban bonyolították le a nagy érdeklődésre számot tartó kártyabajnokságot. A négyes döntőben első helyen végzett az egy csapatot alkotó Tóth Ferenc és fia, Attila, és ők vihették haza a vándorserleget. A második helyet a Josip Češljar, a helyi közösség elnöke és Salbot Andrea alkotta kártyapáros érdemelte ki. A harmadik helyen ezúttal a Szabácsi házaspár végzett, akik korábban már voltak fux bajnokok.
A fux bajnokság célja megmozgatni, összehozni a falu lakosságát, valamint hogy a fiatalabb generációknak is megtanítsák az érdekes kártyajátékot, hogy ne csak a számítógép és mobiltelefon kösse le minden szabadidejüket. Meg kell őrizni, mert csak a falura jellemző ez a különleges és egyedi kártyajáték. Ez is hozzátartozik a népi kultúrához és helyi szokásokhoz, amelyeket mindenképpen ápolni kell.
