A LÉSZPEDI BÖLCSŐDE ÉS ÓVODA VALÓSÁGHŰ TÖRTÉNETE ELSŐ KÉZBŐL, EGY ÖSZTÖNDÍJAS TOLLÁBÓL
Jégvirágok helyett szikrázó napsütéssel érkezett a január, hiába vártuk a szánkózós napokat, egy aprócska hópelyhet sem hullajtott az ég. A hosszú téli szünet után kipihenve, kacarászva érkeztek a kicsikék újra a bölcsibe és az oviba.
Január közepén részt vettünk egy kedves zenés-verses találkozón, ahol zenekari kísérettel tanultunk meg három verset, éneket, sokat kacagtunk, játékosan-szeretettel kifiguráztuk a nem-bemutatkozó némácskákat, megtanultunk hangosan köszönni, elmondani a teljes nevünket, megfigyeltük egymás szeme színét, kikérdeztük kedvenc állatait. Készítettünk papírtányér-maszkokat, és a találkozó végén, búcsúzóul közösen, együtt zengtük a zenés verseket, dalokat kicsik és nagyok, gyermekek és tanítók.
Az oviban aztán gyermekdalokat ágyaztunk drámajátékokba, és nap nap után szorgosan készültünk a népdal-vetélkedőre a Tavaszi szél utat száraszt kezdetű dal, moldvai változatával. Eldúdoltuk, lerajzoltuk, elmutogattuk, és izgatottan vártuk az alkalmat, hogy előadhassuk a széles közönségnek.
