Tematikus tanórák a népmeséről a kisoroszi általános iskolában
A gyermek számára igen fontos a mese, de csak az, ami nem csupán egy szórakoztató elbeszélés, hanem igazi mese, amely – ahogyan Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató professzor írja – mindig arról szól, hogy van egy kicsi, gyenge, harmadik a testvérek közt, a hamupepejke, a kiskanász, mindenkinek alávetett kisszolga, de aki ha jószívű, bátor, akkor legyőzi a sárkányt, a boszorkányt, a kutyafejű királyt is, és ő lesz a legboldogabb király. Ezt szereti hallgatni a kicsi gyermek, aki érzi tudat alatt, hogy mennyire gyenge, kiszolgáltatott. Szereti hallgatni akár százszor is, minden este, pedig már kívülről tudja minden szavát. „Ezt meséld!...” és már mondja az első szavakat.
Népmeséink szerves részét képezték hagyományos paraszti világunk azon egységes gondolatvilágának, amivel a gyermek egykor belenevelődött saját közösségébe. Beszédnevelő és személyiséget fejlesztő hatású, mely utat mutat a gyermek saját identitásának felfedezéséhez is. Megtanít az emberi együttélés törvényeire és erkölcsi alapjaira, úgy is fogalmazhatunk, hogy ez a gyermek első hit- és erkölcstan órája. A mese az, ami erről szól, ha nem ilyen, akkor legfeljebb csak álmot hozó elbeszélés, szórakozás. Ma már kevés gyermeknek mesélnek, akik jobb híján a televíziót nézik, melyekben a történetek sokkal inkább verekedésről és bántalmazásról, az erőszak és a testi-lelki fájdalom bagatellizálásáról szólnak.
Úgy tűnik, mára elfelejtkeztünk a mese igazi értelméről. Ezen igyekszik változtatni Berta Piroska tanítónő, aki tematikus iskolai órákon keresztül szeretné megmutatni a kisoroszi alsó tagozatos diákoknak a népmese igazi értékét, szépségét és erkölcsi útmutatásait. Szándéka azért is indokolt, mert ameddig vissza tudunk tekinteni a népmese történetén, mindig is a gyermek nevelésének egyik fontos eszköze volt.
Az első, bevezetőnek szánt alkalommal Kürtössy Péter, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa beszélt a gyermeknek régi idők mesélési alkalmairól, melyek egykor természetes módon illeszkedtek bele a mindennapok dolgos menetébe, a pihenést és a szórakozást biztosították. Az őszi munkák végeztével számos alkalom nyílott arra, hogy egy-egy jó beszédű, sok mesét ismerő ember elszórakoztasson történeteivel fiatalt és felnőttet egyaránt. Meséltek kukorica- és tollfosztás, kukoricamorzsolás közben, vagy akár dohánycsomózás alatt. De ha nem volt társaságban végzett munka, otthon, családi körben mesék és más történetek elmondásával rövidítették meg a hosszú téli estéket. A gyermekek is, a kemence melegénél, a pislákoló lámpa fényében a nagyszülők meséjét hallgatták szívesen, valahogy úgy, ahogy ezt Arany János szemléletesen leírta Családi kör című versében:
„Körül az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héjú borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg gömbölyű arcukat.”
Hogy ezt a letűnt, elektromosság nélküli világot közelebb hozhassuk a gyermekhez, Berta Piroska tanítónő erre az órára egy kukoricamorzsoló alkalmat rendezett be a tanteremben. A félkör alakban elhelyezett székeken ülő diákokat kasban csöves kukorica és különféle kukoricamorzsoló eszközök (helyi elnevezései: kutya, lükdöső, irdalló) vették körül, melyek használatával is megismerkedhettek. A tanórán a Magyar Televízió Kárpát Expressz című műsorának stábja is forgatott, a kamerák előtt a gyermekek nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel morzsolták a kukoricát miközben figyelmesen hallgatták a dédszüleik korának világát megidéző elbeszélést, majd az azt követő mesét.
A népmesével foglalkozó tanórák februárban kezdődtek és egészen a tanév végéig tartanak majd. A programba több szülőt is sikerült bevonni, akik vállalták, hogy két héten keresztül minden este mesélnek majd egy-egy, a tanítónő által kiválasztott történetet gyermekeinek. A tematikus foglakozások alatt Berta Piroska tanítónő a legújabb pedagógiai módszerek felhasználásával igyekszik játékosan és élményszerűen bevezetni a kisoroszi diákokat a népmesék varázslatos világába, megismertetni azok erkölcsi útmutatásait, melyeket, mint meséink hamuba sült pogácsáját, az élet vándorútjára magukkal vihetnek majd.
Felhasznált irodalom:
Andrásfalvy Bertalan: A néphagyomány és a gyermek
http://karpatmedence.net/tarsadalomneprajz/versegi-kapcsolatok/804-a-nephagyomany-es-a-gyermek
Elek apó meséi. Kooperatív, interaktív tanulási, tanítási technikák. Elek Apó Unokái Egyesület – Benedek Elek Pedagógiai Líceum – Hargita Megye Tanfelügyelősége. Székelyudvarhely, 2013.
Kósa László- Szemerkényi Ágnes: Apáról fiúra. Móra Könyvkiadó. Budapest, 1975.
