Őrsi foglalkozáson elevenedett meg a történelem
Régmúlt dicső pillanata elevenedett meg történelmünknek ezen a délutánon, melyen őrsömmel szívünket, lelkünket, s a Cserkészotthon falait öltöztettük nemzetünk színeibe, ezzel is erősítve összetartozásunkat.
Az őrsi gyűlést a Cserkészindulóval nyitottuk meg, majd imára kulcsolt kézzel kértük a Mindenhatót, hogy vezessen minket a megismerés útján, s vigyázza lépteinket, szeretteinket. Az előző foglalkozáson tanultak játékos felelevenítését követte a tavalyi évben megismert történetek felelevenítése az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bátor ifjainak tetteiről.
Ezt követően indult meg az igazi sürgés-forgás az otthonban: ollók, ceruzák, tollak, színes papírok, festék és ragasztó. A Mókus őrs lázas munkába kezdett, amely közben kiegészítettem ismereteiket a márciusi ifjak történetéről. Természetesen az idén sem maradhatott el a megemlékezés részeként az éneklés, mely a közös kokárdakészítést kísérte:
Föl, föl vitézek, a csatára!
A szent szabadság oltalmára!
Édes hazánkért hősi vérünk
Ontjuk, hullatjuk, nagy bátran, míg élünk!
Föl, föl, látjátok lobogómat,
Indulj utánam, robogó had!
Zeng, dörg az ágyú, csattog a kard,
Ez lelkesíti csatára a magyart!
Híres Komárom be van véve,
Klapka György a fővezére,
Büszkén kiáll a csatatérre,
Hajrá, huszárok, utánam előre!
Kokárdáinkat a Tompa téren helyeztük volna ki a március 15-ei városi megemlékezésen. Azonban az idei esztendőben a járványveszély következtében hozott intézkedések miatt, ez a pillanat még várat magára. Reményeink, s bizalmunk szerint nemsokára újra együtt énekelve, vidáman vonulhatunk Petőfi Sándor szobrához, hogy tisztelettel hajtsunk fejet a márciusi ifjak emléke előtt.