A rimaszombati 4.sz. Hatvani István Cserkészcsapat főhajtása a márciusi ifjak előtt
Az idei esztendőben, a rimaszombati 4.sz. Hatvani István Cserkészcsapat díszmenete, s hangos éneke nem lelkesítette a megemlékezőket, idén lépteink neszét némán visszhangozták az üres utcák.
Március idusán a csapat vezetősége vállalta magára a múltidézés nemes feladatát, így együtt jártuk be a megemlékezés útvonalát, melynek első állomása a régi városi temető helyén kialakított park volt. Boholy László cserkésztestvérünk a tavalyi évben indítottja útjára azt a kezdeményezést, mely szerint Rimaszombat jeles szülöttjeinek, a magyar történelem nagy alakjainak emlékét egy-egy fa őrizze a városi temetővel szemközti parkban. Azóta minden jeles alkalomkor, nem csupán koszorúzással, múltat idéző szavakkal emlékezünk, de a jövő reményét éltető fák ültetése is részét képezi megemlékezéseinknek. Így az 1848-as hősök emlékének tiszteletére a tegnapi napon egy hársfát ültettünk el közösen cserkészcsapatunk nevében.
A fa elültetését követően a Tompa térre vonultunk át, ahol az emlékezés koszorúját helyeztük el Petőfi Sándor emlékművénél, kinek rimaszombati szobra jelen formájában talán fiatalnak mondható alig 16 évével, de története ennél sokkal messzebbre nyúlik vissza. A Petőfi-szobor elkészítésére Izsó Miklós 1871-ben kapott megbízást. Először arc- és fejtanulmányokat készített, majd a ‘Talpra magyar’-ban esküvő Petőfi alakját dolgozta ki. Először a felemelt jobb kézzel ábrázolta, ami később a végleges megvalósítás alapja lett. Sajnos azonban, a szobrot már nem fejezhette be.
1845. május 29-én Petőfi Sándort Rimaszombatban választották meg tiszteletbeli táblabíróvá – ez volt a költő egyetlen közéleti tisztsége – s, ezen a napon ravatalozták fel 1875-ben Izsó Miklóst, aki a szabadságharc után Ferenczy István, a mellett a városban dolgozott.
Szobrát a Petőfi-szoborbizottság 1882-ben a városnak adományozta, s a 120 évig megőrzött gipszmodellt B. Kovács István történész és Erdélyi Géza református püspök kezdeményezése alapján közadakozásból öntették bronzba. A világ egyik legszebb Petőfi-szobrának tartott, Izsó Miklós munkáját dicsérő alkotást 2004. május 29-én avatták fel. A szobrot Győrfi Lajos, Püspökladányban élő szobrászművész alkotta újra, Varga Imre karcagi bronzöntőmester műhelyében.
Megemlékezésünk utolsó állomása a Petőfi ház volt, mely nevét jeles költőnk után azért kapta az épület mert Petőfi Sándor 1845-ös rimaszombati tartózkodása alatt - ami a tisztújítás idejére esett - a szállodák zsúfolásig megteltek vendégekkel, s Rimaszombat akkori főügyésze, Huszth János biztosított a költőnek szállást saját otthonában. Petőfi Sándor nevezetes rimaszombati tartózkodásának emlékére Győry Dezső író édesanyja, Győry Ida 1939-ben megjelölte a házat egy emléktáblával, amely ma is látható. E ház előtt helyeztük el koszorúnkat, s hajtottunk fejet, majd a megemlékezést a Cserkészindulóval, s nemzeti imádságunkkal zártuk.
