Avagy népi kézművesség húsvét idején
A hajdani népszokások lenyomatai napjainkig fennmaradtak. Ünnepek alkalmával az emberek természetüknél fogva, akaratlanul is kapcsolódni kívánnak a természetfölötti erőkhöz, mintegy kilépve a hétköznapokból. E kapcsolódások célja lehet például gonoszűzés, bajelhárítás, gyógyítás, termékenységvarázslás, vagy épp a bőség vagy a gazdagság előidézése. A legnépszerűbb húsvéti népszokás, a locsolás és a hímes tojás ajándékozás is ősi termékenységvarázslásra utaló rítus.
Maratott tojások Szekeres-Ugron Villőtől
A népi kézművességet jócskán áthatja a paraszti világ ősi mitikus-mágikus világképe, amelyben a tojásírás, a tojásfestés szokása is gyökerezik. Maga a tojás az új élet jelképe, ezért is válhatott a feltámadás szimbólumává. Tojásírás közben akaratlanul üzenünk, hiszen a régi motívumok jelentése, bár megkopott, és csupán kevesek értik, máig tovább él. A gereblye megjelenése például a tojásfestő locsoló iránti szimpátiáját fejezi ki, a virágmotívumok legtöbbször a környezet szépségére utalnak, az ujjas és kezes minta óvó, védő szerepű, a fenyőágas pedig békülési szándékról tanúskodik. A pöttyös mintáknak rontáselhárító szerepük van, a négylevelű lóhere- és a patkó-motívumok pedig szerencsehozók. A tojást adó lány tehát a motívumok által is üzenhet locsolójának, különösen ha személyre szabott tojást készít neki.
Hétfalusi tojásminták
A hímes és berzselt tojásokat hagyományosan természetes festékanyagokkal színezték. Piros tojást a szárított festőmályva szirmaiból nyert oldat segítségével készítettek, barnásat a vöröshagyma száraz héjával festettek (bővebben lásd a berzselésről szóló videónkban), sötétebb barnát pedig lilahagyma héjjal. De a dió megszáradt burkával is kellemes árnyalatú barna tojásokat festhetünk. Sárga színt timsóval kevert vöröshagyma-héj oldatból, sáfrányból, valamint almafa kérgéből vagy rügyeiből nyerhetünk. Zöld színű tojásokat fekete bodza zöld bogyóival, csalánlevéllel, esetleg spenóttal festhetünk. A lila színt céklalével érhetjük el, a rózsaszínt csipkebogyóból készült oldattal. Bár a múltban feketére ritkán festettek tojásokat, ha mégis természetes módon szeretnénk a gyász színébe burkolni hímestojásainkat, fahamu, bodza érett termése, valamint timsó és tölgyfagubacs forgácsának a főzetét alkalmazhatjuk.
Berzselt tojások Simon Andreától
A tojásfestés két legelterjedtebb népi technikája a tojásírás és az ún. berzselés. E módszereket részletesen is megismerhetik az ösztöndíjasok mozgóképes bemutatóiból. Emellett a kuriózumnak számító maratott díszítés technikáját is külön videóban tárjuk az érdeklődők elé.
Angyal Réka Sára (Brassó) – tojásírás
Simon Andrea (Négyfalu) – berzselés
Szekeres-Ugron Villő (Marosvécs) – maratott díszítés
Batikolt vagy írott tojások Angyal Réka Sárától
Használják bátran e módszereket, és tojásírás közben ne feledjék, hogy a hagyományos technikák és motívumok segítségével nem csak környezetünkkel, hanem múltunkkal, őseinkkel is kapcsolatot teremthetünk: anyáink, nagyanyáink, déd- és ükanyáink évtizedekkel, sőt évszázadokkal ezelőtt is hozzánk hasonlóan, tojást festve és -írva készültek húsvét ünnepére.
• • •
Végül álljon itt egy idézet Orbán Balázs művéből, aki Hétfaluban szerzett húsvéti tapasztalatairól is írt A Székelyföld leírása című művében: “A húsvéti ünnep főleg leányok áldozatkézségét veszi igénybe; ők ez időre már jó előre gyűjtik a tojások nagy halmazát, hogy az események által készületlenül meg ne lepettesenek, s bárhogyan is, de minden felserdült leánynak kell húsz-harminc piros tojással (tikmony) bírnia. Húsvét előtti nagyhéten Hétfalu leányai egymásnak adják át a brassói és hétfalusi boltok ajtaját s mind tojásfestéket és viaszt vásárolnak; otthon aztán a felolvasztott viasszal mindenféle virág, arabeszk és titkos gondolataikat kifejező jelképekkel beírják a tojást, azután felfőzik festékes fazékban, honnan piros-fehérvirágosan kerülnek ki. Ezekből az azon évben naggyá lett leányok legelőbb a kegyelet adóját fizetik le, mert csínos kosárkába pakolt fehér és piros tojással legelőbb a lelkész és tanítóhoz köszöntenek be, hála fejében a konfirmációi tanításokért. A megmaradó készletet gondosan elteszik, mert húsvét reggelén múlhatatlanul eljön mindenki előtt bevallott szeretője az ünnepet felköszönteni, amikor a leány a legszebb tojásokkal szokott kedveskedni. (…) A piros tojás írása a leányoknál nagy események, főleg a választottnak szánt tojásokon az emblematikus jegyek: két egybecsatolt szív, csókolódzó galambok, összefogott két kéz stb. nem szoktak hiányozni, s ha valamelyiket szerelmi bú vagy kétkedés gyötri, annak átnyilazott szívvel, szomorú fűzfával stb. ad kinyomatot; az így epekedő szerelmes tojásírási műtétét nem egyszer kíséri ezen s más hasonló énekkel:
Itt van húsvét szép ünnepe;
De szívemnek nincs öröme.
Eltávoztak a hűtlenek;
Uram Isten verd meg őket!
Gyászvirágot írok erre,
Talán hívebb lesz a lelke,
Aki minap megesküdött:
Velem tartja az esküvőt.“