A VKM kulisszái mögött

Riporterünk a verseny szervezőit kérdezte tapasztalataikról, élményeikről, a program során felmerülő nehézségekről, valamint jövőbeli terveikről.

Mi vezetett arra, hogy szervezőként vegyél részt a verseny megvalósításában?

Bence Norbert: Úgy gondoltam, az online szavalóverseny (akkor még nem VKM-nek hívtuk) mindenképpen komoly kihívásokat fog jelenteni a későbbiekben, amely által a szervezőkészségemet is fejleszteni tudom az online térben. Végül igazam lett, hiszen rajtam kívül kilenc emberrel több mint egy hónapon keresztül úgy dolgoztunk együtt, mintha mindig is ismertük volna egymást, és mintha egy család lennénk, akik nem széthúznak, hanem összetartanak, egymástól tanulnak, és egymást segítik a bajban.

Milyen volt a közös munka?

Techet Gábor: Csodálatos. Projektvezető nélkül is hamar kialakultak a szerepek. Egyénileg oldottuk meg részfeladatainkat, ugyanakkor mindent egyeztettünk, ráláttunk egymás tevékenységére, és közösen döntöttünk. A munkakörnyezet egy éjjel-nappal aktív csevegő csoportból, alkalmi videós megbeszélésekből, valamint felhő-tárhely fiókok kusza mátrixában való másolgatásból, töltögetésekből állt.

Feladatainkat három nagy csoportba tudom sorolni:

• Szinte egyenként tartottuk a kapcsolatot a jelentkezőkkel és az államtitkársággal, kezeltük az adatbázist, feliratoztuk és kiküldtük a 459 oklevelet.

• Lektoráltuk írott anyagainkat, publikáltunk a Facebookon és az Instagramon a cikkeket és a videókat, fel- és letöltöttük, valamint rendszereztük a rengeteg videót tárhelyeinken, majd YouTube csatornáinkon.

• Elkészítettük a verseny arculati elemeit, a zsűrit bemutató anyagokat, a kirakóst, a kvízt, a videómontázsokat és a statisztikai diagramokat és ábrákat, valamint az online térképet. Továbbá naponta jelentkeztünk egy ízléses versposzttal, és megszerveztük az online eredményhirdetést.

Egymást vigasztaltuk, ha falakba ütköztünk, és közös volt az örömünk, amikor hálás fogadtatásban részesültünk. Ilyen egymást serkentő hangulatban igazán jó volt együtt dolgozni. 

Számítottatok ekkora érdeklődésre?

Martin Vivien: Szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy álmunkban sem gondoltuk volna, hogy a versenynek ekkora sikere lesz, hogy közel 500 szavalat érkezik be hozzánk. Együtt örültünk, amikor a meghirdetés után alig néhány órával megérkezett az első pályamunka. Az utolsó két napon viszont csúcsot döntött a beküldött videók száma, hiszen a pályázatoknak majdnem fele ekkor érkezett be. Azt is fontos megemlíteni, hogy a csapatunkban olyan emberek dolgoztak, akiknek megvolt a szakmai tudásuk és a kapcsolati hálójuk ahhoz, hogy a versenyt kellőképpen reklámozhassuk. 

Saját közösségeitekből voltak-e gyerekek, akik beneveztek a versenyre?

Tímár Karina: Nagyon büszke vagyok arra, hogy mozgósítani tudtam a közösségeim gyermekeit. A származási helyemen élőket ugyanúgy igyekeztem bevonni, mint a szolgálati helyem gyermekeit, hiszen a vers mindenkié. Amikor láttam, hogy Pusztina és Petrozsény mennyire lelkesen vesz részt a versenyben, megerősödött bennem az a tudat, hogy szórványban is lehet jó dolgokat csinálni. Úgy gondolom, ez a verseny összehozta a különböző helyeken élő fiatal generációkat. 

Milyen eszközökkel tartottátok fenn az érdeklődést? Hogyan próbáltátok vonzóvá, érdekessé tenni a versenyt?

Pap Boglárka: A figyelemfenntartó tevékenységet a #mindennapraegyvers ötlettel kezdtük, ezután következtek a megzenésített versek, majd a  Tudtad-e József Attiláról? ismeretterjesztő posztok. A #mindennapraegyvers keretében naponta más szervező választotta ki a közzétett verset, amiből remekül látszott, milyen sokfélék vagyunk, ez volt ismerkedésünk első lépcsőfoka. Számomra a felüdülést a végéhez közeledve a játékok adták. Személyes kedvencem a kirakós volt, de szerintem a kvíz is remekül sikerült.

Martin Vivien: Rengeteg időt és munkát fektettünk abba, hogy a felhívás a lehető legtöbb emberhez és közösséghez eljusson. Ez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy ilyen magas számú jelentkezéssel zárjuk a versenyt. 

Hogyan éltétek meg a zsűrivel való közös munkát?

Angyal Réka Sára: A járványhelyzet arra kényszerítette a színészeket, hogy egy darabig nem léphetnek közönség elé. Talán ennek is köszönhető, hogy a kiváló művészekből álló zsűri szinte azonnal elvállalta az előre nem látott hatalmas feladatot. Már az első virtuális megbeszélés alkalmával nagyon sok építő ötlettel álltak elő, javaslatukra született meg például a minősítő értékelőrendszer. A videókonferenciák alkalmával kicsit megismerhettük emberi oldalukat, személyes kedvenceinket, a versekre és az emberi lélekre való érzékenységüket. Megtisztelő volt a közös munka, nagy hatással voltak rám, örülök, hogy „személyesen” is megismerhettem őket. 

A remek kivitelezés mellett, akadtak problémák is a szervezés alatt?

Techet Gábor: Egyik akadályunkat a technika szülte (sávszélesség és feltöltési korlátok), a másik a túlzott lelkesedés volt, amikor olyan ötleteket szerettünk volna kivitelezni, amelyek rajtunk kívül álló okokból nem, vagy csak más formában valósulhattak meg.

Mennyire volt összetartó a csapat?

Simon Andrea: Magam is elcsodálkoztam, hogy mennyire az volt. A legelején többen indultunk, de amikor a tényleges munka elkezdődött, maradt a mi kis tíz fős munkacsoportunk. Mindenki tolerálta a másikat, és ami ennél sokkal fontosabb, értékeltük egymás munkáját, ötleteit. Szerintem ez a pozitív közeg volt a kulcs ahhoz, hogy nem éreztük tehernek a rendszeres közös munkát, pedig voltak napok, amelyek összefolytak egymással. Amikor kicsit feszültebb volt a helyzet, mindig sikerült humorral feloldani. 

Melyek voltak a legmeghatóbb és a legizgalmasabb pillanatok?

Fózer Dóra: Visszagondolva az első izgalmas pillanat az volt, amikor a március 15-i nemzeti ünnepünkön összeállt a szervezőcsapat, és gördülékenyen, pár napon belül megalkottuk a verseny vázát. Majd izgatottan vártunk terveink pozitív elbírálására, a Nemzetpolitikai Államtitkárság jóváhagyására. Egy másik nagyon emlékezetes pillanatunk a pályázatok számának rohamos emelkedésére való ráeszmélés volt. 

Ami a szavalóverseny legdrámaibb pillanatát illeti, az kétségkívül az eredményhirdetés napjának izgalmai voltak. Minden készen állt, az összes feladatot elvégeztük: az okleveleket megírtuk, a videókat megvágtuk, a bejegyzéseket elkészítettük, és türelmesen vártuk a délután három órát, amikorra a nyilvánosságra hozatalt ígértük. Ám egy kósza viharfelhő éppen abban a pár órában ereszkedett le Beregszász fölé, ahol Bence Norbi kollégánk, az általa összeállított eredményhirdető videót töltötte (volna) fel a közös felületünkre. Egy óra volt már csupán az eredményhirdetésig, az ottani internet sebessége azonban minimálisra csökkent, a videó feltöltésének jelzőcsíkja pedig több órát mutatott... Mind a tízen a számítógépeink előtt ültünk, miközben a bő hónapos munkánk lezárása már csak pár percnyire volt tőlünk. Egymást támogatva végül megoldottuk ezt a problémát is. Aznap este pedig, mintha egy hosszú, dolgos nap után a kedvenc munkatársainkkal ülnénk össze meginni egy bambit, mi is beültünk otthon a laptopok elé, és egy öt alkalommal meghosszabbított videóbeszélgetésen kinevettük magunkból az elmúlt hónapot.

Átlagosan mennyi időt vett igénybe a szavalóverseny szervezése?

Szekeres-Ugron Villő: Március 17-e és április 28-a között több mint 320 órát foglalkoztam a versennyel kapcsolatos teendőkkel, azaz (a hétvégéket is beleszámolva) szinte napi hét és fél órát. És ez még csupán saját munkaóráimat fedi. A megterhelés intenzitása ugyanakkor elég egyenetlenül oszlott meg az egyes időszakokon belül. 

Jövőre is megrendezitek az online versmondó versenyt vagy ez csupán egyszeri alkalom volt?

Fózer Dóra: A nagy érdeklődés menet közben bennünk is felvetette ezt a kérdést. Közösen megbeszélve tettünk olyan szervezési lépéseket, amelyek lehetővé teszik és biztosítják a verseny folytatását, amennyiben jövőre is lesznek lelkes megvalósítók.

Czine Attila: Egy munkához fontos a harmónia, az egyetértés. Mivel ilyen jó társaságot alkottunk, és a verseny is sikeres volt, mindenképp gondolkodunk folytatásban, az ötleteinket azonban egyelőre meg szeretnénk tartani meglepetéseknek.
 

VKM-re beérkezett pályamunkák között a fenti interaktív térképen szűrők segítségével lehet keresgélni. A videók a verseny YouTube csatornáján is elérhetőek korcsoportos lejátszási listákon.

A verseny legnépszerűbb verse Petőfi Sándor Anyám tyúkja című költeménye volt, amelyet nyolcan szavaltak el. A csatolt galériában további ilyen és ehhez hasonló érdekességeket, rendhagyó furcsaságokat, kulisszatitkokat tárunk az érdeklődők elé.