„A magyar hazafiaknak, akik a vár börtönében szenvedtek a nemzeti függetlenségért és a haladásért. A magyar nép – 1964.” Ez olvasható azon az emléktáblán, amelynél az ünnepség zajlott, és ahol a résztvevők elhelyezték az emlékezés virágait.
Az esemény ünnepi szónoka Detáry Attila, vezetőségi tag volt, aki nem csak az ’56-os forradalom zenéjével, Beethoven Egmont-nyitányával lepte meg a megemlékezés résztvevőit, de Antall József, a rendszerváltást követő első magyar kormány miniszterelnökének gondolatait is megosztotta a hallgatósággal.
“1956-ról szólni felelősség. Nagy felelősség, s ügyelni kell arra, hogy ne mondjunk közhelyeket, ne mondjunk olcsó politikai, történelmi fordulatokat. Mert 1956 olyan szellemi, erkölcsi tőkéje ennek a nemzetnek, amelynek be kell vonulnia évszázadokra a magyar történelmi mitológiába, ahonnan nehéz időkben is erőt lehet meríteni.”
Az ünnepség szónoka ezt követően Faludy György, 1956, te csillag című versét hozta közelebb a résztvevőkhöz, hogy ebben az emelkedett hangulatban kezdődjék a koszorúzás. Elsőként a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának elnöke és a Pozsonypüspöki Alapszervezetének ügyvezető alelnöke, Jégh Izabella helyezte el az emlékezés virágait. Ezután a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének Brünni Egyesületének vezetőségi tagja, az Országos Ellenőrző Bizottság elnöke, Dittel Beáta, valamint a Kazinczy Ferenc Diákklub képviselője tisztelegtek főhajtással az emléktábla előtt.
Generációktól függetlenül kötelességünk, hogy emlékezzünk azokra az eseményekre, amelyek formálták történelmünket és meghatározzák identitásunkat. Mert, ha a múlt a feledés homályába vész, akkor a jelenből egyre ködösebbnek tűnik a jövő is.
