Az előadást Tóth Bence nagyenyedi ösztöndíjas társammal közösen alkottuk meg. A négy tételes előadás az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő eseményeit mutatta be. A bevezető még egy nyugodtabb, a vihar előtti csendet megelevenítő rész volt, amely a szabadságharc kezdetére utalt. Azonban a vidám hangulatot, a kezdeti pörgést hamar elfojtották a forradalom leverésére utaló jelenetek, majd a hősök mártírhalálát az üresen maradt színpad jelképezte. A szimbolikus táncképek mellett rövid történelmi szövegek felolvasásával segítettük a nézőket, hogy teljes képet kapjanak a múltban történtekről.
A produkció bevezető részében a piros – fehér – zöld szimbólumai jelentek meg, hol egyesülve, hol pedig szétszakadva, ezzel is utalva a veszteségre, győzelemre, összetartozásra. A koreográfia fő mondanivalója, amit szerettünk volna átadni, hogy össze kell tartatunk, hiszen egyek vagyunk. Az előadást a "Nélküled" című dallal zártuk, amelyet az egész iskola együtt énekelt.