Jót cselekedni, igazságra törekedni...
A keresztény felekezetek megosztottsága metaforikusan egy-egy szög a keresztre feszített Jézus testén. Ézsaiás / Izajás próféta írja: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta… A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.” Ézs 53, 4-6. Ahogy a feltámadt Krisztus testén ott maradtak a sebek, de már világítanak, ugyanúgy a különböző felekezetű keresztények közös imádsága szintén világító jel a világ számára.
Az egyházak egységtörekvése már több mint két évszázados múltra tekint vissza, és az egységért hirdetett imanyolcadot is több mint száz éve tartják. Az egyetemes imahéten a hívek Krisztus végakarata értelmében az egységéért imádkoznak együtt: „Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk.” Jn 17, 21
Kőhalomban hagyománya van az ökumenikus imahétnek: ilyenkor a református egyházközség szervezésében egy hétig mindennap különböző felekezetű vendéglelkészek tartják az istentiszteleteket. Így volt ez február 6-10. között is, amikor hétfőtől péntekig esténként a református templomban imádságra gyűltek össze a hívek. Ezeken az alkalmakon hétfőn Simon László evangélikus, kedden Szőcs László református, szerdán Lakatos Sándor unitárius, csütörtökön Beszterczey András református, pénteken Molnár Szabolcs református lelkészek szolgáltak.
A meghívott lelkészek nemcsak igehirdetésükkel, hanem aktuális szolgálataik és élettörténetük megosztásával is hozzájárultak a hallgatóság épüléséhez. Szilágyi Zoltán, a kőhalmi református gyülekezet lelkésze mindennap megköszönte a vendégek szolgálatát, illetve mindannyiuknak jelezte, hogy nyitva áll előttük az egyházközség kapuja, bármikor szívesen látja őket. Az istentiszteletek végén – mintegy ajándékként – felcsendült az újonnan alakult gyermekkórus éneke, valamint a Petőfi-ösztöndíjas előadásában elhangzott egy-egy magyar költő vallási témájú verse.
Ebben az évben két imahetet is tartottak Kőhalomban. A hagyományos imahéten kívül újdonságot jelentett, hogy a Petőfi-ösztöndíjas kezdeményezésére idén minden magyar ajkú keresztény felekezet hívei bekapcsolódtak a világszerte meghirdetett ökumenikus imahét programjába is, melyre 2023. január 15-22. között került sor. Ennek megszervezése a magyar lelkészek találkozójával kezdődött, mely alkalommal megegyeztek az istentiszteletek beosztásáról, az igehirdetők személyéről, az imaalkalmak utáni szeretetvendégség lehetőségeiről stb. Elfogadták a Petőfi-ösztöndíjas javaslatát, miszerint minden istentisztelet végén hangozzék el egy-egy vallási témájú vers, valamint énekeljék el közösen a magyar himnuszt, mivel épp arra a hétre esett keletkezésének 200. évfordulója.
A 2023. évi ökumenikus imahét istentiszteleti alkalmainak programját a minnesotai keresztény egyházak ezzel a bibliai mottóval hirdették meg: Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjetek az igazságra! (Ézs/Iz 1,17)
A keresztények egységéért tartott imahétről plakát és szórólap készült, de hirdették közösségi oldalon, levelezőlistákon és a kőhalmi templomokban is. A kialakult sorrend szerint minden egyházközség vendégül látta az ökumenikus imádságra összegyűlt híveket. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Isten áldja! Erős vár a mi Istenünk! Békesség Istentől! – hangzott fel estéről estére a különböző felekezetek köszöntése.
Január 17-én, kedden 18 órától a katolikus templomban volt az első imaalkalom, melynek énekeit és imádságait a központi imafüzet alapján a Petőfi-ösztöndíjas állította össze. Az istentiszteletet Ráduly István római katolikus lelkész vezette, igét hirdetett Kunos Lajos evangélikus lelkész. Az imádságba egy-egy fohász erejéig néhány hívő és gyerekek is bekapcsolódtak. Az istentisztelet végén elhangzott Babits Mihály Eucharisztia című verse és felcsendült a magyar himnusz.
Január 18-án, szerda este az unitárius templomban Gyerő Attila unitárius lelkész vezette az imádságot és Szilágyi Zoltán református lelkész hirdette az igét. Ezen az alkalmon egy 19. századi unitárius püspök, folklórkutató és költő, Kriza János két rövidebb versét ismerhették meg a jelenlévők, majd elénekelték a himnuszt.
Január 19-én, csütörtökön az istentiszteletet Kunos Lajos evangélikus lelkész vezette, az igehirdetést Ráduly István római katolikus lelkész vállalta. (Az evangélikus templom felújítása miatt ezt az istentiszteletet is a református templomban tartották). Ezen az estén a közös imádság „különlegessége”, a keresztények egységének szép szimbóluma volt a hívek imája: különböző felekezetekhez tartozó gyerekek és felnőttek imádkoztak az egységért, a gyerekekért és fiatalokért, a családokért és a nemzetünkért, a békéért és a háborúk megszűnéséért. Az istentisztelet végén a himnusz előtt Reményik Sándor Békesség Istentől című verse hangzott el.
Január 20-án, péntek este a református templomban volt a záró istentisztelet, melyet Szilágyi Zoltán református lelkész vezetett, és Gyerő Attila unitárius lelkész hirdette az igét. Az istentisztelet végén az újonnan alakult gyermekkórus örvendeztette meg énekével a hallgatóságot.
A Himnusz kéziratának tanúsága szerint 1823. január 22-én fejezte be a költő a magyarság egyik legfontosabb versét, melyet méltán neveznek a nemzet imádságának. Az utolsó ökumenikus istentiszteleten résztvevők – keletkezésének 200. évfordulója alkalmából – Kölcsey Ferenc Himnusz című költeményét hallgatták meg, majd közösen elénekelték a magyar himnuszként ismert első versszakot.
Minden istentisztelet után az egyházközségek hívei szeretetvendégséget tartottak a résztvevők számára. Első este farsangi fánkkal és süteményekkel, máskor kaláccsal és ropogtatni valókkal, utolsó alkalommal pedig a vidékre jellemző finom túrós-tejfölös lepénnyel lepték meg a jelenlévőket. A szeretetvendégség azonban nemcsak eszem-iszomot jelent, hanem jóízű beszélgetéseket, egymás jobb megismerését és elismerését. Az evangélikus lelkész elmondta, hogy 34 éve szolgál a vidéken, sokszor vett részt hasonló imaalkalmakon, de olyan imahét, amikor lelkészek és hívek egyaránt elmennek egymás templomába, ilyen még nem volt. Többen megosztották azt is, hogy mennyire megérintette őket az igehirdetés vagy az elhangzott versek egy-egy gondolata. Örömteli volt sok arcot minden este látni. Egyikük lelkesen mondta, hogy nem először volt más felekezetek templomában, de ezt az egységre törekvést eddig még sosem tapasztalta.
Hálatelt szívvel gondolok vissza az ökumenikus imahét istentiszteleti alkalmaira. Felidézésük cikkírás közben is megmelengeti a lelkemet. SOLI DEO GLORIA! Egyedül Istené a dicsőség!
