A víg nótázás mellett a sárközújlaki lakodalmas házba érkező vendégek megismerhették a bőgőtemetést, mint farsangot temető szokást is
Felvidéken és Délvidéken napjainkban is sok helyen bőgőtemetéssel búcsúztatják a farsangot húshagyó kedd éjfélkor, pontosabban éjfél előtt fél órával, a nagybőgőt asztalra fektetik, az asztal négy sarkán gyertyát gyújtanak, s temetési alakoskodás során elbúcsúztatják, és egy marék föld rászórásával szimbolikusan eltemetik, jelezve, hogy ezzel húsvétig véget ért a zene és a vigalom. A temetési paródia állandó szereplői a pap, a kántor és a siratóasszonyok, akiket többnyire férfiak vagy legények alakítanak, és természetesen mindenki ízes, nevetésre serkentő rigmusokban búcsúzik a kedves zeneszerszámtól és a vigasságtól.
A helyi ifjúság számára ez az óbecsei szokás, mely farsang végén a nagybőgőt eltemeti, jelezve a táncmulatság végét a nagyböjt elejét, olyan érdekesnek bizonyult, hogy nagy lelkesedéssel fogott hozzá annak megtanulásához. Későbbi beszélgetések során kiderült, hogy a térségben, Vámfaluban is élt ez a szokás, de feledésbe merült, ugyanis írásos feljegyzés nem készült róla, sem felvétel, csak az öregek visszaemlékezéseiből tudjuk. Ennek tudatában az ifjúsági csoport számára ez a szokás még nagyobb jelentőséget kapott, hiszen a bőgőtemetés előadásával ha nem is az eredeti formában, de ujjá tudtak éleszteni egy elfeledett farsangi szokást.
A Nótaesten megjelenő helyi emberek kitörő örömmel fogadták ezt a kezdeményezést, olyan lelkesedéssel tapsolták meg az ifjúsági csoport előadását, mint ahogy az ifjak fogadták az először meghallgatott felvételt erről a régi szokásról.
