A Grassalkovich-palotától induló séta első állomása a Murmann magaslat volt, ahol az I. világháborúban elesett katonák tiszteletére emelt emlékmű található. Az emlékmű csak 1925-ben készült el, miután a Pozsonyi Városszépítő Egylet felkarolta a kezdeményezést. A nemzetek áldozataira emlékeztető alkotás, végül az egykori Mária Terézia-emlékmű gránittalapzatából készült el.
A séta következő állomása a Horský Park, vagyis a Hegyi park volt. A résztvevők megtekintették a Pozsony egykori polgármestere, az erdélyi származású Justi Henrik tiszteletére állított emlékművet. A város egykori vezetőjének nevéhez kötődik többek között a városi múzeum alapítása, a csatornázás kiépítése, valamint a park ligetté alakítása.
Ezt követően a séta résztvevői meglátogatták a Sóltz Rezső emlékét őrző padot, az úgynevezett Soltz-pihenőt. Az egykori gyógyszerész, a park felügyelője volt, és az elbeszélések alapján a legjobban azon a helyen szerette tölteni idejét, ahol a pad áll.
De hiába a pad, a résztvevők nem pihentek, hiszen várt rájuk a Kálvária útja, ahonnan a Mély úti Louders-i barlanghoz vezetett útjuk. Az 1858-as dél-franciaországi jelenés után terjedt el a Lourdes-i kegyhelyek építése, Pozsonyban egy bányaüreget alakítottak át erre a célra. A kegyhely falaira mára közel négyezer hálából készíttetett kőtábla került, amelyek között számos magyar nyelvű található.
A Csemadok szervezésében megvalósult ismeretterjesztő séta résztvevői a Mély út végén köszöntek el egymástól. Voltak, akik a főpályaudvar felé vették az irányt, míg mások a Stefánia úton igyekeztek a belvárosi forgatagba.