Vajdaság több városából is érkeztek a cserkészek a temerini iskolába, ahol reggel finom pogácsával és teával várták őket a temerini cserkészek. A rendezvényen szívesen látták azokat az érdeklődőket is, akiknek nem volt cserkésznyakkendő a nyakukban.
A legvonzóbb kézműves műhely az adventi koszorú készítése volt. Nem csoda, hiszen minden gyerkőcnek nagy öröm, ha a saját koszorúján gyújthatja meg a gyertyát az elkövetkező adventi időszakban.
Ezt követte népszerűségben a mézeskalács díszítés, hiszen a szép kidíszített mézeskalács nem csak gyönyörködtet, hanem ízlelőbimbóinkat is elcsábítja. Ezek mellett befőttesüvegből lehetett lámpást készíteni, különféle színes fonalakból bolyhos mikulásfigurát bogozni. Lehetőség volt fa korongra gravírozni, szív párnácskát tömni, gyöngyöt fűzni, hóembert varrni. Aki akart gipszfigurát festhetett, képeslapot díszíthetett, vagy különféle gyertyatartót, lámpást készíthetett. A gyerekek csak kapkodták a fejüket, annyi különféle műhely működött párhuzamosan.
Délre elkészült a finom csirkepaprikás, mely az iskola udvarán rotyogott két hatalmas üstben, és a kis ügyes kezek megetethették pocakjukat. A foglalkozások viszont nem jártak le. Délután újabb portékák elkészítésére került sor. A pár esztendős kis csöppségek sem unatkozhattak, hiszen számukra is nyitva állt a baba sarok, ahol fapálcikából lehetett ajtó- illetve karácsonyfadíszt készíteni.
Délután fél öt körül bezártak a műhelyek, és a lelkes gyerekek hazatérhettek a számos elkészített dísszel, lámpással, koszorúval. Szívükben hazavihették az örömöt, és családjukkal készülhettek az elkövetkező adventi időszakra.
