A pozsonyi Csemadok-székházban mutatták be
Ahhoz, hogy a szerző Babos Lászlóhoz fűződő viszonyát megértsük, a magánéletében kell keresnünk a választ. Ugyanis František Pláteník 1977-ben, Babos László lányát, Beatrixet vette feleségül, és így ismerte meg Babos László történetét. Bár személyesen már nem találkozhatott vele (feltételezések szerint, Babos 1971-ben hunyt el), a története annyira megérintette, hogy elhatározta, megírja azt.
Babos László 100 éve, 1924. február 16-án született Vágkirályfán, és mozgalmas életében többek között segédmunkásként, könyvelőként, műfordítóként és újságíróként is dolgozott a Szabad Földműves, a Fáklya, majd A Hét szerkesztőségében.
„Köztudottan ragaszkodott anyanyelvéhez és magyar nemzetiségéhez” írja a szerző a Történelemóra című könyvben. Babost 1957. október 1-én tartóztatta le a Csehszlovák Állambiztonság. A letartóztatását követően átkutatták lakását és munkahelyét, és lefoglalták Történelemóra, valamint "Új magyar zsoltár" című verseit is. A könyvben a kihallgatások, és tanúvallomások jegyzőkönyvei is megtalálhatók.
Miután az akkori köztársasági elnök amnesztiát hirdetett, Babost három hónap után kiengedték, de „… megtiltották neki, hogy publikálja verseit, de azt is, hogy újságírással foglalkozzon…”. A költő végül családjával együtt Izraelbe emigrált.
„Olyan személyiség volt, akiről nem szabadna megfeledkeznünk. El kellene érnünk, hogy a neve visszakerüljön a köztudatba” ezt már Dunajszky Géza mondta előadása zárásaként.
