Ennek érdekében jött létre Négyfaluban, Türkösben a Népi alkotóműhely, ahol a felállított szövőszékeken különböző technikákat sajátíthatnak el az érdeklődők, de különböző egyéb kézműves ágban is kipróbálhatják magukat. Ihletként szolgálnak azok a hagyatékok és összegyűjtött viseleti darabok és textíliák, amely szintén az alkotóházban tekinthetőek meg. Időről-időre nemcsak egyéni vagy csoportos foglalkozásokat, bemutatókat szervez az egyesület, hanem olyan workshopokat is, amelyek során bemutatható, megtanulható, hogy a hagyományos hétfalusi csángó mintákat miként lehet alkalmazni modern korunk termékein és ruházatán. Ennek egyik nagyon jó példája Szász Ildikó porcelánfestő munkássága, aki a nemrég Brassóban lezajlott Míves kiállításra új termékekkel jelentkezett: a hagyományos barcasági ládák, tékák mintáival étkészleteket díszített. Ugyanakkor a bútorfestés technikáját is tanulja a sepsiszentgyörgyi Művészetek Háza négyfalusi kihelyezett tanfolyamán. Amikor felkerestem, művészetéről így vallott:
„Brassóban születtem, és itt is élek családommal. Gyermekkorom óta szeretem a hagyományos viseletet, a múlt népi építészetét, az egykori festett használati tárgyakat. Régen kézzel festett bútorok vagy tányérok, bögrék, gyertyatartók díszítették a szép tiszta egyszerű, otthonos hajlékokat. Ez inspirált akkor, amikor több mint tíz évvel ezelőtt magam is festeni kezdtem, hiszen mindig szerettem úgy a népi mintákat, mint az absztrakt- vagy a portréfestést.
2013-ban volt egy nehéz periódusom, és akkor kezdtem festeni, akár azt is mondhatnám, hogy önismereti foglalkozásként. Ajándékot kellett készítenem valakinek, és egy virágkaspóra festettem népi motívumot. Vettem virágot bele, és az volt az ajándék. Nagyon jól sikerült, még mai napig is megtekinthető az illető személynél ez az ajándék. Ezután következett egy elég hosszú periódus, amikor kísérleteztem festékkel, ecsetekkel és a színekkel egyaránt. Kiégettem olyan festékkel festett kerámiát, amit igazából nem lehetett égetni. Amikor kivettem, az olyan volt, mintha egy nagyon-nagyon régi kaspó lenne. Folyamatosan vettem a különböző festékeket, amíg végül is rátaláltam azokra a festékekre, amiket most használok, amelyek nagyon jó minőségűek. Valahogy a népi motívumok vonzottak a legjobban. A matyó hímzés és festészet tetszett nekem, és kezdetben azzal próbálkoztam, majd abból alakítottam ki egy sajátos mintát, ha lehet ezt így mondani. Nézegettem a különböző videókat, és autodidakta módon különböző technikákkal próbáltam a gyarapítani azt a tudást, amellyel addig rendelkeztem. Kezdetben gyerekeknek szánt csészét meg tányért festettem mesefigurákkal, motívumokkal. Úgy tűnt, hogy ezeknek jó hatása is volt a gyerekekre, mert elhagyták a cumit az ilyen csészék kedvéért. Visszatérve a népi motívumokra, mindig nagymamám zetelaki háza volt az emlékeimben, a kicsi, kedves, otthonos lakása. Az maradt a lelkemben. Sajnos, már nincs meg az a házikó, csak az egyik dísztányéromon lehet látni a képét. Voltak hímzett falvédői, párnái, nekem is vannak, így foglalkoztam horgolással is, hímzéssel is, de a porcelánfestést szerettem meg mégis a legjobban.
Közben csatlakoztam az egyesülethez. Eleinte nem voltam nagyon aktív és bátor, talán amiatt sem, hogy picit kívülállónak éreztem magam, hogy én nem vagyok csángó származású. De itt élek, azonosulni tudok a kultúrával, és mivel a közösséget megszerettem, jól érzem magam, könnyen ment az is, hogy megpróbáljak barcasági mintákat festeni. Először a szőttesekből merítettem, aztán a festett bútorok fogtak meg igazán. A beszélgetések, az ötletelések meg is hozták az eredményt: egy olyan sorozat született, amellyel szerepelhettem Brassóban is a Míves kiállításon. Ezeket a motívumokat már fára is próbálom festeni. Motivál mindaz, amit látok az egyesület tagjainak munkájában, a közös ötletelések, beszélgetések éppúgy. Közben ott vannak az emlékeim is, a gyerekkorom, amikor azt láttam, hogy az egyszerű ember is törekedett arra, hogy maga körül szépet teremtsen. Ezeknek a szép emlékeknek a varázsát szeretném visszahozni a mindennapjainkba, modern otthonainkba: valami újat alkotni a mai kor igénye szerint, de mégis a hagyományt folytatva.”
Szász Ildikó termékeit, akárcsak a barcasági csángó kézművesek munkáit megtaláljuk a rendszeresen megszervezett magyar napokon akár Brassó megyében, akár az ország vagy Magyarország különböző rendezvényein, vásáraiban. Legközelebb 2024. május 25-én Brassóban találkozhatunk az egyesület tagjaival, akik részt vesznek és foglalkozásokat is tartanak a Tavaszi sokadalomban.
