Élménybeszámoló a Vajdasági Magyar Táncháztalálkozóról és Sokadalomról
Habár a zord időjárás és heves zivatar nem kedvezett a rendezvénynek, a népzenészek, néptáncosok és énekesek olyan hangulatot csináltak, ami szívünket mindenképp melengette. Egészen az 1700-as évekig kell visszamenjünk, ha a délvidéki magyarok hagyományőrzési szokásairól beszélünk. Ennek jegyében többek között táncoktatások, kézműves foglalkozások is voltak melyek gazdagították az eseményt, de emellett volt kirakodóvásár, tisztaszoba, kézműves kiállítás és több mint 250 fellépővel megvalósult gálaműsor. A finomabbnál finomabb ételek is segítették a jó hangulatot, az ínycsiklandó karcagi birkapörkölt főzésétől kezdve a lángos sütésig számos hazai íz várta az érdeklődőket. A sportcsarnokot körülölelő parkban nemcsak gasztronómiai élvezeteknek lehettünk részesei, de a Folk kocsmában fellépő zenekarok is kitettek magukért.
Nem utolsósorban külön örömömre szolgált az is, hogy az idei évben a hertelendyfalvi Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület (ahol ösztöndíjasként fogom segíteni a helyi közösség munkáját) rendezhette be a sportcsarnokban található tisztaszobát! Érdemes kitérni a történetükre, ha már nagyobb figyelmet kaphattak ezen a jeles napon, ugyanis nemcsak mesemondás, énektanítás és helyi ételek, illetve italok kóstolója volt, de nagy hangsúlyt fektettek arra is, hogy az odalátogatók megismerkedjenek a közösség történetével. Hertelendyfalván dél-bánáti (bukovinai) székely magyarok élnek, akik a székelyföldi etnikai csoporthoz tartoznak. A legfájdalmasabb fejezetük a madéfalvi veszedelem volt, melynek következtében 1764-ben az osztrák-magyar hadsereg elől menekülve Moldovában telepedtek le s 1777-ben Mária Terézia rendeletére Bukovinába költöztek. A székelyek a Szucsáva folyó mellett öt falut hoztak létre. A Vajdaság területére, azon belül is Dél-Bánátba 1883-ban érkeztek, itt az Osztrák-Magyar Monarchia déli határainak megerősítése céljából telepedtek le, akik nagyszerű katonák és határőrök hírében álltak. Három falut építettek a Duna mentén: Székelykevét, Sándoregyházát és Hertelendyfalvát. A 141 éves vajdasági székelyek történetének értékeit amellett, hogy a tisztaszobában megismerhettük, a gálaműsor is a déli végekre letelepedett magyar népcsoportok színes kultúráját jelenítette meg.
A gálaműsor és az egész esemény professzionális lebonyolításában hatalmas szerepet vállalt a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség mellett szakmai partnerként a budapesti Hagyományok Háza Hálózat. Természetesen a többi számos szervezet és önkéntes munkája nélkül sem lett volna olyan ez a találkozó amilyen nagyszerűvé tudott válni. A gálaműsor során köszöntőt és ünnepi beszédet dr. Süveges Antal, a Hagyományok Háza Hálózati vezetője és Fremond Árpád a szabadkai székhelyű Magyar Nemzeti Tanács elnöke mondott.
Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési szövetség elnöke hangsúlyozta: „Talán az egyik legfontosabb üzenete a mai rendezvénynek a gálaműsort illetően és az egész napot illetően is az, hogy mennyire tudunk egymásnak örülni és hogy mennyire tiszteljük a hagyományainkat.”
