Nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy a megemlékezés kezdetén, a harangszóval egy időben, felolvassam az emlékművön található mintegy száz név egyikét. Ezt követően Jégh Izabella, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának elnöke, a Pozsonypüspöki Alapszervezet ügyvezető alelnöke magyar és szlovák nyelven köszöntötte a megjelenteket. „1918. november 11-én, délelőtt 11 óra 11 perckor lépett életbe a fegyverszünet az antant és Németország képviselői között. Ezzel a világháború a nyugati fronton véget ért. A XX. század első nagy világégésében közel 10 millió katona és ugyanennyi civil vesztette életét” – emelte ki beszédében. A megemlékezésen két nyelven szólaltak meg a versek is, pozsonypüspöki diákok tolmácsolásában.
A rendezvény ünnepi szónoka Roman Lamoš, Pozsonypüspöki polgármestere volt, aki Keviczky Krisztián alpolgármester és a képviselőtestület tagjainak kíséretében érkezett a megemlékezésre. A város vezetője kiemelte: „A történelem iránti tisztelet nem csupán emlékezést jelent a múltra, eleinkre, hanem az emlékhelyek megőrzését és gondozását is. Az I. és II. világháború hőseinek emléket állító Hősök szobra itt, a Szentháromság téren, az egyik legjelentősebb emlékhely Pozsonypüspökin. A múlt században, 1936-ban emelte a település akkori vezetése és helyezte el rajta először az I. világháborúban elesett püspökiek nevével ellátott márványtáblát, majd később felkerült rá a másik márványtábla a II. világháborúban elesett püspökiek nevével.”
A megemlékezésen részt vett Leskó László Tamás alezredes, Magyarország védelmi-, katonai és légügyi attaséja, Nagy Mónika, az Alapiskola és Óvoda igazgatója, aki Bittera Katalin igazgatóhelyettes és az iskola diákjainak társaságában érkezett, valamint a Matica Slovenská helyi elnöke, a Pozsonypüspöki Önkéntes Tűzoltó Testület és a Csemadok tagjai is. Miután a megemlékezők megkoszorúzták a Szentháromság téren álló emlékművet, közös imával zárták az ünnepi eseményt.
