Vukovár ostroma 1991. augusztusában kezdődött, és november 18-án fejeződött be a város elestével. A Jugoszláv Néphadsereg és szerb paramilitáris erők hetekig tartó bombázása után a város romokká vált, a lakosságot pedig elűzték vagy fogságba vetették. Az ostrom során több mint 2700 ember halt meg, és több százan váltak máig eltűntté. A háború alatt a kórházakban több mint 2500 sérültet ápoltak, a szűkös körülmények között dolgozó orvosok és ápolók emberfeletti munkát végeztek.
A védők és civilek hősies helytállása ellenére a várost elfoglalták, a lakosság nagy részét elűzték, vagy szerb koncentrációs táborokba hurcolták. Az Ovčara mezőn több mint 200 foglyot mészároltak le, az esemény azóta is a vukovári tragédia egyik legsötétebb fejezete.
Vukovár november 18-án, az elesésének évfordulóján minden évben az emlékezés központjává válik. Idén is több százezren vettek részt az eseményeken, ahol a szenvedések mellett a béke és az összetartozás fontosságát hangsúlyozták. A résztvevők gyertyákkal vonultak végig a város utcáin, miközben az emléklampionok fénye bevilágította a Dunát.
Vukovár tragédiájának magyar vonatkozásai is vannak. A Vukovári Magyarok Egyesülete idén is külön megemlékezést tartott november 16-án, hangsúlyozva, hogy az áldozatok emléke örökké él. Az a 65 magyar harcos és civil áldozat, akik a horvát szabadságért küzdöttek, máig példaként állnak mindannyiunk előtt.
A vukovári események tanulsága, hogy a háború nem válogat, és annak hatásai mindenkit érintenek. A béke és az emberi méltóság megőrzése a jövő záloga – erre emlékeztet Vukovár véres története. Az ottani szenvedés nem csupán történelmi epizód, hanem egy figyelmeztetés is: Európa nem engedheti meg, hogy a múlt tragédiái megismétlődjenek.
