Gondolatok a 19. Ars HUNGARICA fesztiválról
A fellépők között néhány műsoron megakadt a szemem:
- Tímár Sára és zenekara
- Csíky Boldizsár zongoraművész fellépése
- Táncház a Lelkes zenekarral
- Eperjes Károly önálló estje
- Bánffy Miklós és Kós Károly világa – könyvbemutató
Eldöntöttem, hogy ha lesz lehetőségem, mindenképp ellátogatok az eseményre. Őszintén szólva, nagyon vártam a fesztivált, mivel Erdélyben töltött tartózkodásom ideje alatt már régóta terveztem, hogy amikor csak tehetem, ellátogatok kulturális rendezvényekre.
Úgy gondolom, hogy ezek az alkalmak többek között az értékes kapcsolatépítés, ötletgyűjtés és a feltöltődés színterei is. A rendezvénysorozat néhány programja közül, a teljesség igénye nélkül, említenék meg néhányat.
Számomra az egyik felejthetetlen élményt Kós Károly, a magyar építészettörténet egyik legkiemelkedőbb alakjának unokájával való találkozás jelentette. Kós Katalin és Szebeni Zsuzsa együtt dolgozásából egy rendkívüli hagyatékforrás született, Kós-Bánffy, Bánffy-Kós Emlékkönyv címmel. Ennek a könyvbemutatója a fesztivál egyik kiemelt helyszínén, a Német Demokrata Fórum székházának tükörtermében került sor.
A terem egyik versenyzongoráján Csíky Boldizsár zongoraművész kápráztatta el a nagyközönséget, többek között Liszt, Chopin és Gershwin darabjaival. A péntek esti táncház hangulatáért a Székelykeresztúrról érkező Lelkes zenekar, valamint Kovács János és felesége, Kovács Erika táncoktatók feleltek. A hajnalig tartó mulatságról senki sem akart hazaindulni. A népzene és egyházi énekek különleges összefűzésének dallamvilágát Tímár Sára zenekarának koncertjén hallgathattuk meg.
Az egy hétig tartó programok színes kavalkádjának egy szeletébe sikerült bepillantást kapnom. A pár nap igazán feltöltött és inspiráló volt számomra. Remélem, a jövő évi fesztiválon is lesz lehetőségem részt venni. Különleges élmény volt néhány segítő munkálatba is bekapcsolódnom, ezzel is erősítve az ösztöndíjasok együttműködését.
