A beszélgetés kezdetén Tamás Péter, temesvári tiszteletbeli konzul köszöntötte a vendéget a közösség nevében.
Az első kérdés a számadatokra fókuszált, valamint az egykori német közösségekben lévő templomokra, amelyekben már egyre kevesebb a hívő.
A püspök szerint nem az emberek mennyisége számít igazán, hanem az, hogy a meglévő emberek mennyire krisztusi lelkületűek. Ha azok, akkor az egyház nagyon meg fog erősödni. Fontos tényezőként jegyezte meg, hogy ezek a dolgok nemcsak a papoktól függenek. Ugyanis ha apostoli lelkület és szeretet van bennünk, akkor azok is visszatalálnak az egyházba, akik jelenleg nincsenek jó kapcsolatban az egyházzal, vagy nem ápolnak szeretetteljes viszonyt Istennel.
Felmerült a fiatalok részvétele és jövője is.
Miért jár olyan kevés fiatal a templomba?
Ezt a püspök úrtól kérdezte meg a közelmúltban egy 17 év körüli fiú, mire ő azt felelte: „Ti vagytok a fiatalok, ti mit gondoltok?”
Az egyikük azt mondta, hogy a felnőttek nem mutatnak jó példát, míg egy másik fiatal úgy vélte, hogy kevés fiataloknak szóló program van.
Emellett a püspök említést tett olyan ifjúságból álló egyesületekről, amelyekkel ő is kapcsolatban áll. Ami személy szerint nagy örömmel tölti el, az a Harmonia Christi, ahol körülbelül 35 fiatal énekel heti rendszerességgel próbákon. Vannak köztük gimnazisták, de olyanok is, akik már az egyetemen is túl vannak. Olyannyira tehetségesek, hogy a nyári országos katolikus ifjúsági találkozóra is őket hívták meg, hogy a szentmiséken énekeljenek és koncertet adjanak.
A püspöknek saját bibliaköre is van, amelyet négy éve vezet, és ahová sok különböző foglalkozású ember jár rendszeresen. Legyenek orvosok, mérnökök vagy informatikusok, mindannyian Istentől keresik a fényt életük számára.
Az elején havonta egyszer találkoztak, de a tagok kérésére ma már kétszer is megszervezik a találkozót minden hónapban.
Emellett a TEKMEK is említést kapott, amely helyi magyar egyetemistákból áll, és tavaly óta missziókba is járnak, ahol találkoznak a helyi lakosokkal, és elmondják, hogyan élik meg a krisztusi hitüket.
A beszélgetés vége arra irányult, hogyan nyilvánuljon meg valakinek a kereszténysége.
Itt elsősorban az egyszerű dolgokat emelte ki a püspök úr. Kiemelte, hogy kereszténységünket a környezetünknek is éreznie kell, akár a családban, akár a munkahelyen. Olyan embernek kell lennünk, akire a közösség is számíthat, legyen szó kisebb vagy nagyobb segítségről. Amikor pedig megkérdezik hitünkről, bátran kell beszélnünk róla és felvállalni azt, de szelídségünk megtartásával.
Ezt végül Fogassy Judit történetével támasztotta alá, aki annak idején Amerikából került át Tajvanra tanítani. Ő volt az egyetlen keresztény az egész iskolában. A tanári kar egyik férfi tagja emiatt rendszeresen gúnyolta őt, napi rendszerességgel. Egy év elteltével viszont ez a férfi maga ment oda a tanárnőhöz, és ezt mondta:
„Judit, én is keresztény szeretnék lenni!”
Ő nem értette, miért mondja ezt, de a férfi azzal magyarázta, hogy annak ellenére, hogy egy évig csúfolódott rajta, ő mégis mindig szeretettel válaszolt.
Neki is egy ilyen erős Istenre és hitre van szüksége.
