Márton Áron püspök személyének és munkásságának némely jellemző vonásával először utódja, Jakab Antal életének kutatójaként találkoztam. Újabb nagy lépést e gazdag életmű megismerése felé 2013. október 15-én tettem a Márton Áron és Jakab Antal gyulafehérvári püspökök emlékezete Bécsben című egész napos konferencia előadójaként és a kapcsolódó utódkiadvány előkészítése, illetve utógondozása során. Ezt a dr. Vencser László volt teológiai tanárral közösen szerkesztett, „Szórja fényét a világon szerteszét” című, a diaszpórában élő magyarság számára készült, Márton Áron püspök emléke előtt tisztelgő kiadvány összeállítása, majd ahhoz kapcsolódóan 2014-ben Európa- és Kanada-szerte egy azonos címet viselő, kilencállomásos emlékprogram-sorozat követte, amelynek keretében Linzben, Torontóban, Cambridge-ben, Ottawában, Montrealban, Kismartonban, Stuttgartban, Münchenben és Zürichben emlékeztünk és emlékeztettünk Erdély nagy püspökére. A négy országon – Ausztria, Németország, Svájc, Kanada – átívelő, egész éves programsorozat tapasztalatait a Jakab Antal Keresztény Kör 2014. évi beszámolókötetében dolgoztuk fel és adtuk közre. Mindazt a képet és értelmezést, amit Márton Áron neve jelenthet ma nekünk, a marosvásárhelyi Mustármag Közösség teljesítette ki számomra. Népemért vállalom zeneművük után az előkészületben lévő, Zord idők csillaga című nagyjátékfilm forgatókönyvének a végigolvasása és a film előkészületi munkálataiba önkéntesként való bekapcsolódásom, ha lehet, még szorosabbra fűzte a nagy püspök emlékének ápolása iránti elköteleződésemet.
Amikor a Nemzetpolitikai Államtitkárság meghirdette a Márton Áron-emlékévet, nem volt kérdés számomra, hogy Petőfi-ösztöndíjasként mi a teendőm. Az emlékév ünnepélyes megnyitásához Márton Áron püspökké szentelésének 77. évfordulója napján, 2016. február 12-én egy az online Gyergyói Kisújságban megjelent exkluzív összeállítással kapcsolódtam, majd február 21-én a linzi magyar katolikus közösséggel emlékeztünk Erdély nagy püspökére.
A szentmisét követő percekben Ferenczes István Himnusz Márton Áron püspökhöz című költeménye méltó felvezetése volt a főhajtásra való ráhangolódásunknak; azután Szabó Ernő atyával ismertettük a Márton Áron-emlékévvel kapcsolatos részleteket, felidézve abban Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök szavait, aki azt mondta, reméli, hogy „a magyarság legnagyobb kalákája lesz 2016-ban a Márton Áron-emlékév megszervezése”.
– Ebbe a kalákába kapcsolódunk be mi is, amikor ma itt Linzben ismét felidézzük, hogy ki volt és mit jelent ma nekünk Márton Áron – fűztük tovább a szót, s a kérdés megválaszolásához egy katolikus és egy református kortárs gondolkodó szavait kölcsönöztük. Előbb Virt László szociológusét, aki Márton Áron-kutató, több Márton Áron-könyv szerzője, és aki a nagy püspök születési helyére, Csíkszentdomokosra vezeti vissza az egyik legfőbb mártonároni erény gyökerét: „Ott, a Hargita és a Csíki-havasok között szívta magába az egyértelműen tiszta, hamisságokkal nem elegyített, az egyházat eláruló alkudozásokra nem kapható élet követelményét” – írja egy helyütt Virt László, majd így jellemzi tovább Márton Áron püspököt: „A világi hatalmaktól távolságot tartva mindig a kicsikkel, kisemmizettekkel, az elnyomottakkal vállalt közösséget, egészen a saját bebörtönzéséig. Háromszoros kisebbséget vállalt ő. Mint romániai magyar vállalta a nemzeti kisebbséget. Mint katolikus vállalta a felekezeti kisebbséget a görögkeleti, román államvallás mellett. Mint hívő ember pedig vállalta a világnézeti kisebbséget is a kommunizmus idején, mert – noha ő maga a párbeszéd mestere volt – nem kötött elvtelen kompromisszumot az ateista államhatalommal.” Meglehetősen beszédes az az eset is, amit szintén Virt László írásából idéztünk: „Márton Áron püspökként először csak a börtönévei és a házi őrizet után tudott Rómába utazni. Egyszer néhány fiatal papja is bekísérhette VI. Pál pápához. Amikor Márton Áron belépett a pápai könyvtárszobába, VI. Pál felállt, a hitvalló püspök elé sietett, átölelte, majd a fiatal papok felé fordulva ezt mondta: »Mindenben kövessétek püspökötöket, mert szent.«”
Szász István Tas különös történetét és szavait is felelevenítettük a jelenlévőknek. A jelenleg Leányfalun élő református orvos, közíró, szakíró, szerkesztő, a Hitel Múzeum alapítója és vezetője 1938-ban született Kolozsváron, és azon a napon, amikor Tavaszy Sándor református püspök-helyettes megkeresztelte, otthonukban a város akkori plébánosa, Márton Áron is megáldotta, ezekkel a szavakkal: „Légy jó magyar ember!” Szász István Tas a közelmúltban így méltatta a katolikus püspököt:
„Boldog az a közösség, amelynek az Örökkévaló olyan vezetőt szánt, mint amilyen Márton Áron püspök volt. Nevezték, nevezik őt Erdély Püspökének, de a Magyarok Püspökének is. Sugárzó életpéldája – történelmi időket meghaladva – ma is tanít és vezet. Amikor a magyarság nagy zarándoklatán, Csíksomlyón – felekezeti különbség nélkül – összegyűlünk, és a Magyarok Nagyasszonyának segítségét kérve megfogjuk egymás kezét, ő is ott van velünk azon a felejthetetlen fehér lovon, székely legények által körülvéve, és őrt áll, áldást oszt, figyelmeztet. Ő az, aki teljes összhangban tudta egyesíteni a keresztény szolgálatot a nemzetszolgálattal. Ő az, aki képes volt összhangba hozni a bölcs szelídséget és a bátor kiállást. Ő az, aki tudott megtartó reményt sugározni, és mert hibákat ostorozni minden veszéllyel dacolva. Népe tisztelve szerette és követte, ellenségei félve tisztelték és keresték a módot hatásának semlegesítésére. De kicsik voltak hozzá. Ma is él, velünk van és hat. Keresztény közösségeket tart össze és nemzetet nevel. Életpéldája, lényének holtában sem szűnő kisugárzása, írásainak időtálló tanításai átjárják napjainkat. Hatnak ott, ahol az a nemzetrészünk él, amelyiknek a történelem a legküzdelmesebb sorsot szánta, és hatnak mindenütt, ahol magyar ima száll az ég felé. Az ő hagyatéka a megmaradásunkért folyó küzdelmünkben csodás kincsestár, amelyben nap mint nap fellelhetjük a gondjainkban irányt mutató üzenetet. Pajzs és békés fegyver a legádázabb ellenség ellen is.”
A megemlékezés folytatásában a méltató gondolatok helyét Márton Áron szavai vették át, amelyek ma is iránytűként igazítanak el bennünket az útkeresés szövevényeiben. Ő arra tanította híveit, hogy: „Nekünk szerepünk van ebben a világban. Nem is szerepünk, hanem hivatásunk. Viharnak kitett aprócska lángok vagyunk, hitünkkel mégis a szeretet melegét őrizzük. Halvány hóvirágok vagyunk, de a téli faggyal küzdve mégis a tavaszt jelezzük. Arra vagyunk hivatva, hogy hitünkkel visszahozzuk Istent a hitetlen világba.” És hogy: „A jövő század arculatát az az irányzat fogja alakítani, amely magas erkölcsi igényekkel jön, a hamissággal az igazságot állítja szembe, a gyűlöletet szeretettel igyekszik legyőzni és a bosszúálló szándékra nagylelkűséggel válaszol.” Továbbá úgy találta, hogy: „Az embereknek meg kell javulniuk, hogy jóra forduljanak az idők. Ez az idők parancsa. Hűtlenek lettünk az igazsághoz és igazságtalanságokat kellett elszenvednünk nap mint nap. Az idők lealjasodott szellemével egy emelkedett lelkületet kell szembeállítanunk. A hétköznapok jelentéktelen feladataiban is az igazságot és a szeretetet kell érvényre juttatnunk.”
Végül, de nem utolsósorban szóba hoztuk azt is, hogy februárban egy másik nagy erdélyi püspök szentelési évfordulójára is emlékezünk: Márton Áron utódjának, Jakab Antalnak, Szabó Ernő atya szentelő püspökének szintén februárban – 13-án – adott pásztorbotot a kezébe Rómában VI. Pál pápa. Megemlékezésünk végén megnéztük, miként szólt elődjéről az utód, azaz Márton Áronról Jakab Antal, és többek között ezt a szép gondolatot találtuk: „Márton Áron, az apostol, a pásztor, a szent és próféta a jövő göröngyös útjaira mutat irányt nekünk. S mi hisszük, hogy ő még mindig a mi napunk, aki fényt, meleget ad és életünk pártfogója. Kell nekünk most is Áron püspök világító fénye és életmutató alakja.”
Szabó Ernő linzi magyar lelkész, aki 1983 és 1989 között volt a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola hallgatója, a petofiprogram.hu-nak elmondta: kispapok egy csoportjával a teológia hat tanévén keresztül minden szombaton imádkoztak Márton püspök sírjánál, érte, tanáraikért, diáktársaikért, szüleikért, családjaikért, és azért is, hogy érjen véget Romániában a kommunizmus korszaka. 1989-ben szentelték őket pappá és 1989 végén összeomlott a diktatúra… Elgondolkoztató a másik történet is, amit Ernő atya elmesélt: egy nagyszebeni származású, Németországban élő idős hölgy hosszú időn keresztül nem tudta megszerezni Erdélyből a keresztlevelét, noha igen nagy szüksége lett volna rá. Amikor a próbálkozásai már teljesen hiábavalónak tűntek, Áron püspökhöz fordult, a segítségét kérve. Körülbelül félóra elteltével csengett a telefonja: Gyulafehérvárról hívták, és arról értesítették, hogy ezekben a pillanatokban postázták számára a keresztlevelet…
A linzi magyar közösségben számos, Erdélyből, s azon belül Székelyföldről elszármazott honfitársunk él. A csíkkarcfalvi születésű, hatvanöt éves Kiss Irénke például nem csekély meghatódással emlékszik vissza arra, hogy 1968-ban őt Márton Áron bérmálta… és a Csíkszentdomokosról elszármazott Márton-testvérpár, Árpád és Tibor özvegyei, a hatvannyolc éves Márton Veronika Irénke és az ötvenöt éves Márton Irénke pedig nagy ajándéknak tartják, hogy férjeiket közeli rokoni szál fűzi a nagy püspökhöz (apósuk, az 1916-ban született idősebb Márton Árpád második unokatestvére volt Márton Áron püspöknek). Sokakkal együtt ők is várják a nagy főpásztor boldoggá avatásának pillanatát.
Linzben kicsit olyan érzése van az embernek, hogy Székelyföldön jár, s ami talán még csodálatosabb: itt nem kell elmagyarázni senkinek, hogy egy nemzet tagjai vagyunk, mert itt ezt mindenki pontosan tudja. Ezért voltak jelen a Márton Áron püspökre emlékező rendezvényen is anyaországiak, délvidékiek… és ezért is vette át mindenki olyan nagy örömmel és érdeklődéssel „Az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában” – Márton Áron püspök életéről című, harmincoldalas színes kiadványt, amellyel a Magyarság Háza jóvoltából Gecse-Madaras Júlia ösztöndíjas társammal együtt ajándékoztuk meg őket.
Úgy tapasztaltuk, miközben a kiadványt lapozgatták, Ferenczes István himnusza is visszhangzott bennük…
Ferenczes István: Himnusz Márton Áron püspökhöz
Napnak, Holdnak s csillagoknak szép Fia,
Téged küldött pásztorunknak Mária.
Erdély fölött éjsötétben égi fény,
Áron püspök, tisztaság vagy s jó remény.
Általad most Krisztus Király van velünk,
Fölemelt főt, méltóságot adj nekünk!
Mikor minden összetört és elvetélt,
Hozzád fordult mind, ki fázott, mind, ki félt.
Golgotát járt, a jóságod átitat,
Himnuszunk vagy Áron püspök, áhítat.
Írd az égre árvaságunk, Istenünk,
Fölemelt főt, méltóságot adj nekünk!
Glóriát zeng Csíksomlyón a szent harang,
Szívedhez száll szívünkből a vadgalamb.
Csillagos a keresztedtől homlokunk,
Hazánk lettél, Áron püspök, otthonunk.
Áldd meg hittel székely néped, nemzetünk,
Fölemelt főt, méltóságot adj nekünk!
