Tizenöt óra buszozás, kifogásolható minőségű utakon, alig pár megállással, három országon át. Nagy célokat kell kitűzni, hogy az ember úgy érezze, megéri elutazni Macedóniából Bosznia-Hercegovinába. Ezen célok egy részét már a Magyar Kultúra Napján való zentai találkozásunkkor megfogalmaztuk Bencével.
A legfontosabb a korábbi cikkeimben már említett ernyőszervezet, a Délszláv Országok Magyar Egyesületeinek Szövetsége (DOMESZ) megalapításához kapcsolódott. Fogadószervezetem, a Macedóniai Magyarok Teleház Szervezete a tervek szerint áprilistól tagja lesz e közösségnek, az elmúlt hetek eseményei azonban úgy hozták, hogy pár fontos kérdést mindenképp szükséges volt tisztázni a végleges döntés és a szándéknyilatkozat aláírása előtt. A Teleház elnöke, mentorom, Sutus József így támogatta utazásomat, hogy minden részletkérdés érdemi tisztázása megtörténhessen.
Ezen felül a városban működő HUM Magyar Polgárok Egyesületével is szeretnénk szorosabb kapcsolatot kialakítani, már csak azért is, mert hónapokon belül egyazon közösség tagszervezetei leszünk.
E kapcsolatépítés jegyében ittlétem alatt Bencével három, egyenként kilencvenperces nyelvi órát is tartottunk közösen az érdeklődő fiataloknak. A témák változatosak voltak: az „általános bemutatkozás”, a "szabadidős tevékenységek" és a „család” topikok mellett utolsó óránkon sor került a Himnusz fordítására és elemzésére is.
Szarajevóban is közeleg a március 15-ei ünnepség, így a leghíresebb magyar vers elemzése és megtanítása több mint aktuális volt. A kis létszámú, de annál lelkesebb csoport pozitívan, érdeklődve állt a témához.
Sheila, a csoport nyelvileg legképzettebb tagja meg is jegyezte az elemzés végén: "Ennek a versnek van lelke." Aki nem tanított még magyar szórványban, talán el sem tudja képzelni, milyen érzés ilyet hallani. Szó esett nem csak a Himnusz jelentéséről, de történelmi hátteréről és jelentőségéről is. Az egyesület tagjai pár nap múlva már érteni fogják, mi és miért szól a hangszórókból...
Természetesen megragadtam az alkalmat, hogy egyúttal a szkopjei közösségről is beszéljek a szarajevói tanulóknak, sőt a macedón és bosnyák nyelv megdöbbentő hasonlóságát is megtárgyaltuk második óránkon. (Az öt nap alatt macedóniai tanulócsoportjaim zavartalan működését elektronikus úton küldött nyelvtani gyakorló feladatlapokkal biztosítottam. Ez a módszer – a korábbi, novemberi kényszerszünet esetéhez hasonlóan – most is tökéletesen működött, kényelmes, mégis hatékony módját adva az egyéni gyakorlásnak).
Úgy gondolom, egy-egy ilyen látogatás és a közös tevékenységek elősegítik a szórványmagyar közösségek közötti kölcsönös szimpátia erősödését, s egyben megkönnyítik jövőbeni együttműködésüket is.
Ittlétem alatt több ízben találkoztam az egyesület elnökével, Bence mentorával, Muratović Irmával is, és csakúgy mint ösztöndíjas társammal, vele is beszéltünk a szórványban történő magyaroktatás módszertanáról, tipikus nehézségeiről, illetve elért eredményeinkről és a jövőbeni tervekről.
Természetesen szakítottunk időt a város történelmi nevezetességeinek megtekintésére is, melyek közül kiemelném a híres-hírhedt utcát, ahol a Ferenc Ferdinánd elleni merénylet történt, pár lövéssel casus bellit szolgáltatva az első világháború kitöréséhez. Történelemtanárként különleges élmény volt e helyen állnom.
Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében, anno még "általunk" épített lakóházak és hivatali épületek, vagy a bombázások után a magyar kormány segítségével helyreállított Nemzeti Könyvtár, a "Vijećnica", melytől nem messze már a török épületek sora kezdődik...
...E nemrég még háború által tépázott város sok-sok kultúrát és népet tömörít egybe, melyek közül szerencsére a magyar is egy. Reméljük, ez így is marad.
Boszniai kooperációnk - látogatásom és „vendégtanításom” - minden szempontból sikeres volt. Sűrű, eredményekben és élményekben gazdag öt nap, melyből egyaránt profitált a szarajevói közösség, mind pedig a jövőben létrehozni kívánt ernyőszervezet.
