Otthonról haza
Az idei, február második hétvégéjén megejtett találkozás, az adakozás és a kultúra jegyében zajlott. A csömöriek már hónapok óta gyűjtik a Kárpátaljára szánt adományokat, amit a karitászon keresztül a rászorulók kapnak.
A templom előtt a csapat tagjai nagy szeretettel várták a késő este megérkező autóbuszt, és minden fáradt utazó megtapasztalhatta az anyaország őszinte vendégszeretetét. Másnap egy közös ebéden vettünk részt a római katolikus plébánián, majd szabad program következett az esti fellépés előtt.
A Nefelejcs néptánccsoport tagjai már régóta készülődnek erre az utazásra. Az izgalom és lámpaláz ellenére jókedvből nem volt hiány, mókától és kacagástól volt hangos az öltöző.
A műsort a csömöri Csicserke néptánccsoport fiú tagjai nyitották meg, legényes táncokkal. Majd köszöntők, beszámolók, táncok, énekek és versek követték a Nefelejcs néptánccsoport előadásában. A műsorban több generáció is képviseltette magát. A karikázó táncok között elhangzó versek, dalok és énekek előadóinak édesanyja, és van, akinek nagymamája is a Nefelejcs tagja.
Ruszányuk Zsuzsanna, az Aknaszlatinai Szent Család karitász vezetője egy mozgalmas és eredményes évről számolt be, és megköszönte a testvér egyházközség segítségét.
„A Karitász mindig embertől emberig segít. Igyekszünk szeretetet sugározni, átformálni a szíveket és ezáltal emberibbé tenni a világot. Köszönetet szeretnénk mondani, hálát adni, erősíteni és továbblépéshez lendületet kapni. Hálásan köszönjük azok áldozatát, akik bármi módon segítségünkre vannak testvéreink szolgálatában. Köszönjük a támogató imákat, köszönjük az adományokat.”[1]
Szedlák Gyula a Kárpátaljai Magyar Kulturális szövetség nevében köszönte meg a vendéglátást és az adományokat.
A műsor után közös vacsora, majd táncház következett a plébánián. Kötetlen beszélgetés, felszabadult nevetés, ének, tánc, muzsikaszó jellemezte az együtt eltöltött estét. Volt, aki már második, harmadik alkalommal élvezhette a csömöriek vendégszeretetét, volt aki csak most ismerkedett velük.
Vasárnap reggel közös szentmisén vettünk részt, a csömöri Bokros Levente atya és az aknaszlatinai Janig Péter atya celebrálásával. Péter atya a szentmise végén megköszönte az adományokat: „…szeretnék megköszönni minden lelki és anyagi segítséget, amit a csömöri testvérek adtak az aknaszlatinai, kárpátaljai testvéreknek… Imádkoztam azért, hogy az Úrjézus Áldja meg ezt a találkozást és hiszem, hogy akkor tudjuk befogadni az Isten áldását, ha a háttereink rendben vannak. Azok a hátterek, amelyeket nem lát senki, nem tud senki, egyedül az Isten… Mert ha a háttereink rendben vannak, akkor tudunk igazi testvérei lenni egymásnak… Ha Krisztusban egyek vagyunk, akkor az Isten áldása ott lesz az életünkön, ott lesz ezen a közös kapcsolaton. Mi nemcsak magyarok vagyunk, keresztény magyarok vagyunk!”[2]
Végezetül az atya felhívta a figyelmet a papi hivatás fontosságára. Példának hozta fel szülei felvidéki színmagyar szülőfaluját, ahol a paphiány miatt a híveknek nincs magyar lelkipásztoruk. Imára szólította fel jelenlévőket.
A szentmisét a magyar himnusz sorai zárták útravalóul, majd elbúcsúztak egymástól a vendégek és vendéglátók. A társaság adományokkal teli busszal és élményekkel teli szívvel vágott neki a visszaútnak.
Az ott töltött idő alatt, a beszélgetések során közös szálakat keresve, arra a felismerésre jutottunk, hogy a legfontosabb értékeink közösek. A nyelv, a kultúránk, az örömünk, a bánatunk és a hitünk. Rengeteget segíthetünk egymáson, ha felismerjük, mire van a legnagyobb szüksége embertársunknak. Forogjon bárhogy is a történelem kereke, soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy egy nemzet tagjai vagyunk.
"Ossz szeretet, bárhová mész.
legfőképpen a saját házadban...
ügyelj rá, hogy mindenki jobb érzésekkel
és boldogabban távozzék tőled,
mint ahogyan jött."
Teréz anya
