Áldozat a hazáért és egymásért!

 

 

A 27. évközi hétre vonatkozó szentmisén Mózes I. könyvéből hangzott el részlet Ádámról és Éva teremtéséről, a vonatkozó olvasmány pedig a házasság szentségéről beszélt. A prédikációban Zoltán atya kiemelte azokat a veszélyeket, értékeltolódásokat, melyek korunkban a házasságon túl minden kapcsolatot fenyegetnek. Ilyen veszély például a mindenek feletti énközpontúság, mely megakadályozhatja az alázatos figyelmet, mellyel a másik felé kell fordulnunk, meghallva, megértve és elfogadva őt. Fontos korunk rohanó világában megtartani ezt a fajta szerető odafordulást a kapcsolatokban és Istent a hitünkben. „Egy jó kapcsolat áldozattétellel jár” - mondta Zoltán atya, hiszen a házasságban a két fél megszűnik önállónak lenni és „a kettő egy test lesz” (Ter 2,18-24). Az egyik legfontosabb ilyen szükséges áldozat az idő, melyet a másikra fordítunk, amit a másikért tartalmasan eltöltünk.

 

Azonban a másikért tett áldozat nemcsak a házasságban, hanem minden típusú közösségben elengedhetetlen. Ezt mutatják számunkra a szentek és vértanúk példái is, akik közül az aradi tizenháromra emlékezett meg az egybegyűlt ostravai és Ostrava környéki magyar közösség, áldozattételük napján, október 6-án. 1848-ban ezen a napon végezték ki azt a tizenhárom honvédtisztet Aradon, akik megalkuvást nem ismerve helyezték az ország szabadságát saját életük elé, örök példát mutatva alázatról és önfeláldozásról.

 

A fenséges harapnivalók

Lelkiekben megerősödve és meggazdagodva a közösség a Magyar Klubban folytatta a délutánt, kellemes beszélgetéssel, fenséges harapnivalók és üdítő nedűk társaságában, amit ezúttal is köszönünk az áldozatos előkészítőknek. Az ostravai magyar közösség hagyományait követve az énekszó sem maradt el ezen a napon. A Csalogányok a szentmisét tették még emelkedettebbé, míg Rákóczi Anna, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének elnöke, egy ballada részlettel varázsolta még értékesebbé a megemlékezés pillanatait.