Jelenlegi hely

Amikor az ösztöndíjast kérdezik...

az anyanyelvről, a közösségi életről és a csehországi kulturális életről

/ Nagy Ildikó /
nagy.ildiko képe
Nagy Ildikóval, a prágai Petőfi ösztöndíjassal készült interjú a Cseh rádió Mezi námi (Köztünk) című műsor november 17-i adásában.

„Miért fontos az anyanyelv külföldön? Mert ez egy ajándék, amellyel foglalkozni kell. Az érzelmi okok mellett segít érvényesülni a szakmai életben és nem veszni el a multikulturális környezetben, valamint empatikussá tesz mások iránt” – mondja az Olga Kalininova szerkesztővel készült beszélgetésben Nagy Ildikó, aki a magyar Nemzetpolitikai Államtitkárság Petőfi Programának ösztöndíjasa, és már második éve dolgozik együtt Prágában a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségével (CSMMSZ).

Olga Kalininova: Ha egy személyt kellene kiemelnie a magyar-cseh kapcsolatok történetéből, ki lenne az?

Nagy Ildikó: Én Hus Jánost nevezném meg, akinek a helyesírása nagy hatással van a magyarra. Ez a magánhangzókat érinti, ahol mellékjeleket – ékezeteket használunk. Ebből következik, hogy az ő ortográfiája már évek óta hat a magyar helyesírásra.

OK: Ön több országban tanult már. Mi az, ami önt Csehországban megszólította?

NI: Nagyon érdekel, hogyan élnek a kisebbségek, milyen lehetőségeik vannak egyes országokban. Nekem kimondottan tetszik, ahogy Prágában és (nemcsak Prágában, hanem) Brünnben is együttműködnek a helyi kisebbségek. Lehetőségem volt részt venni a Brünni Babylonfesten, ahol lenyűgözött, ahogy valamennyi résztvevő lelkesedik a saját és a szomszédja kultúrája iránt is. Csodálatos volt látni, ahogy együtt táncolunk a lengyelekkel, vietnámiakkal, szlovákokkal és magyarokkal. Hasonlóképpen megható ezt tapasztalni itt, Prágában is a Prága – nemzetek szíve (Praha – srdce národů) fesztiválon, vagy ha a Nemzetiségek Háza tevékenységét szemlélem, az valóban megszólít, és lendületet ad a munkámhoz. Nagyon hálás vagyok fogadószervezetemnek és azon magyar szervezeteknek is, akiket eddig talán nem említettem, hogy nyitottak felém, érdeklődést mutatnak a programom irányában, a segítségemet kérik, és nagy örömömre szolgál, ha valamilyen módon hozzájárulhatok a munkásságukhoz.

OK: A CSMMSZ munkájába már második éve kapcsolódik be. Ez a (Magyar) Nemzetpolitikai Államtitkárság támogtásával valósul meg, ami a külhonban élő magyarokat segíti. Mit érdemes tudni erről a programról, mióta működik, és mit ad valóban a külhoni magyaroknak?

NI: Két programunk van: 2013-ban indult a Kőrösi Csoma Sándor Program, a Petőfi Sándor Program pedig 2015-től. Mindkét Program célja a külföldön, diaszpórában lévő magyar klubokat, egyleteket, nonprofit szervezeteket működtető magyarok segítése. Ezek az emberek, akik ezeket szervezik, már több éve, esetleg néhány generációt visszamenőleg külföldön élnek, például Németországban, Amerikában vagy Ausztráliában, nem akarják elfeledni a gyökereiket, sem azt, hogy honnan jöttek, és szeretnék ápolni valamilyen módon a gyökereiket és a magyar kultúrát,  származásukat. A program célja, hogy azokat az önkénteseket, akik mindezt a szabadidejükben, munka után, előtt vagy mellett csináják, valahogy támogassuk. Az egyik támogatási mód az, hogy ezen közösségekbe egy ösztöndíjast küldenek, ahogy engem is, hogy segítsünk a rendezvények szervezésében, hogy gyakorlati dolgokban támogassuk őket, ilyen a kapcsolatépítés  – tudjanak példának okáért tankönyveket vagy népviseletet szerezni az iskoláknak, tánccsoportoknak. Némelyik ösztöndíjas nagyon jól táncol vagy akár profi néptáncos, ezáltal a gyerek és felnőtt tánccsoportokat, de ugyanúgy az iskolákban a táncórákat tudják segíteni. Én azt tanultam, hogyan taníttatik a magyar mint idegen- és származásnyelv. Azzal járulok hozzá a Lovosicei Helyi Egyesület munkájához, hogy magyart tanítok azon magyar származású gyerekeknek és felnőtteknek, akiket érdekel ez a nyelv. Ahogy már említettem, (a Prágai Helyi Egyesületnek) segítek a rendezvények szervezésében is, és adminisztratív feladatokban is kiveszem a részemet pl. a pályázási folyamatokban.

OK: Ráadásul ha ön tud szlovákul, nincsenek is nyelvi akadályok.

NI: Igen, ez nagy segítség. Csehül is tanulok, de egyelőre biztosabban nyilatkozom szlovákul.

OK: Megosztaná velünk az élettörténetét? Feltételezem, hogy Szlovákiából, azon belül Dél-Szlovákiából származik.

NI: Igen, pontosan így van. Dél-Szlovákiából származom, Galántán születtem. Budapestre jártam egyetemre, nyelveket és nyelvészetet hallgattam, azon belül finnugrisztikát és szlavisztikát, majd a magyar mint idegen nyelv irányába haladtam. Ezáltal más megvilágításba került az anyanyelvem és a kultúrám. Ez sokat segít a munkámban, hogy jobban megértsem a diákjaimat – mi okoz nekik nehézséget a magyar nyelv tanulása során.

OK: Azt olvastam, hogy a migráció esetében az anyanyelvet általában két generáción át tartják meg. Ezután elég gyorsan következik be a nyelvi asszimiláció. Hogy lehet megtartani a magyar nyelvet annak ellenére, hogy az iskolában nem oktatják azt idegen nyelvként?

NI: A legegyszerűbb, vagyis legtermészetesebb módja a nyelvőrzésnek az, ha magyarul beszélünk (otthon), de tudatában vagyok annak, hogy a gyerekek az iskolában csehül vagy a nemzetközi iskolában angolul illetve franciául kommunikálnak. Ezért nagyon fontos, hogy legyenek magyar barátaik. Ennek fényében nagyon fontos az, hogy itt van az Iglice Egylet, ami a (prágai) magyar szülők egylete, akik magyar programokat szerveznek a gyerekeknek, hogy lehetőségük legyen magyarul játszani, barátkozni. Magyarórák is vannak csütörtök délutánonként, ahol többet tanulhatnak a magyar nyelvről és irodalomról. Emellett a Picinkék gyerektánc foglalkozás pedig keddenként van megtartva, itt akaratlanul is a fülükbe mászik a táncterminológia, pl. a lépések, mozdulatok elnevezései. A negyedik út pedig a zene, az ének, ami segít abban, hogy a fülbemászó dallamokkal együtt a magyar szavak, szófordulatok is megmaradjanak az emlékezetükben.

OK: Megosztaná velünk, milyen rendezvényeket szerveznek a közeljövőben?

NI: November 24-én a Nyitnikék néptánccsoport jubileumi ünnepsége kerül megrendezésre. Eme prágai magyar folklórcsoport egy nagyszabású gálaestjén fellépnek a gyerekek, akik most tanulják első tánclépéseiket, az egyetemisták és fiatal felnőttek is tartanak egy bemutatót, akik nagyon magas színvonalon táncolnak, végül pedig a már nem aktív táncosok is helyet kapnak, bizonyítván, hogy a táncot nem lehet elfelejteni.

- Mondja Nagy Ildikó, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Petőfi Programjának ösztöndíjasa.

Elhangzott  a Cseh rádió Mezi námi (Köztünk) című műsor november 17-i adásában