A kicsik látják őket...
2024. szeptember
Súlyosan fogyatékos.
6 éves gyerek. Nem kell senkinek.
Nem tud rendesen járni. Nem tud soha saját lábára állni…
Vár. Szíve, lelke keményedik.
Lassan… lemond családról, örömről, önmagáról…
Tanítják… hogyan kell járni. Hogyan kell járni… sok pénzt szerezni.
Tanítják… súlyosan fogyatékost játszani… alamizsnát gyűjteni.
Természetessé válik.
Lassan elfeledi, hogyan kell járni.
Egy nap. Mindenki életében van egy nap. Mikor… Valami más lesz… (minden).
Ők szeretnék szeretni… Hazavinni.
Angyalpár? Jóisten? Sors? Univerzum?
Valami, valaki a múltból… a jövőből?
Élet… (előre megírt történet)?
Dédelgetik. Puszilják, ölelik…
Alberto otthonra, családra, magára… lelt.
(József vagyok… Én József vagyok…)
Iskolába megy… Jár, mint az összes többi gyermek.
Megtanult… járni… beszélni, mesélni, rajzolni, írni…
Ír… szavakat, betűket. Írd ide a rajzodra a nevedet!
József
(Maradjon, hagyd csak… csak… lassan most már vetkőzd le a múltat…)
Óvó néni, hogy hívnak engem?
Alberto.
Nem József...
2024. október
Jöttek. Tököt faragni. Ketten.
2024. november
Állatokat rajzolunk. Zoli folyton kérdez (nem láttam még ilyen különös gyerekszemeket).
2024. december
Beszélgetünk. Valaki megszólít minket (ugyanaz az igéző tekintet-csak Zoli anyukája lehet).
Örökbe fogadták...
(akárcsak a kis Józsefet).
Ez… ez az egyforma szempár…
Hogyan lehet?