Ökumenikus evangelizációs szavalóverseny a déli végeken
Az Ürményházi Ifjúsági Klub és a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete által szervezett versenyre, melynek a Szent Anna római katolikus templom adott méltó helyet, kizárólag magyar költők vallásos, hithez kötődő verseivel pályázhatnak iskolák, művelődési egyesületek, gyülekezetek, cserkészcsapatok és hittancsoportok. Számos település, Magyarittabé, Módos, Muzslya, Nezsény, Óbecse, Péterréve, Versec, Zenta, és természetesen a házigazda, Ürményháza képviseltette magát.
A szavalatok végeztével a versenyben részt vevő diákokat étellel, itallal vendégül látták, akik ezután költőkhöz és versekhez köthető játékos feladatokkal múlatták az időt, míg a zsűri meg nem hozta döntését. Tari István költő, a zsűri tagjaként Kányádi Sándor alább olvasható gondolatait idézte, melyben a vers mondásának fontosságára és lényegére hívta fel a figyelmet, bíztatva ezzel a gyermekeket a szavalás egész életen át tartó gyakorlására:
A vers az, amit mondani kell. Ezt válaszolta egyik találkozón egy falusi kisiskolás, amikor a tanítója sugallta kérdést, melynek veleje az lett volna, hogy mi a vers, ijedtemben - mint a háborús történetek katonája a még föl nem robbant gránátot -, ijedtemben visszadobtam:
- Hát te mondd meg, szerinted: mi a vers?
- A vers az - kapaszkodott tekintetembe bátorításért -, amit mondani kell.
Derültség tarajlott végig a termen. Csak mi ketten álltunk megilletődve.
Ő egy kicsit a bumerángtól szabadulás könnyebbségével, s hálásan is ugyanakkor, amiért nem nevettem ki. Én meg annak a súlya alatt, hogy ez a kisfiú kimondta, amit én régóta sejdítek, hiszek s el-elmondok, ha nem is ilyen egyszerűen.
A vers az, amit mondani kell.
Mintha valami távoli, az idők kezdetétől hirtelen ideért fuvallat legyintett volna meg.
Mintha Homérosz riadt volna föl bóbiskolásából, s nyitotta volna rám fénnyel teli világtalan szemét.
Mintha a Gutenberg óta könyvbe száműzött versek, poémák egyszerre mind hazaszabadultak, pódiumra, képernyőre álltak volna, hangszalagon masírozva vagy hanglemezek körmeneteiben énekeltek volna.
Mintha Petőfi Sándor ült volna be közénk.
A vers az, amit mondani kell.
A több kiváló szavalat miatt a zsűri ezúttal nem osztott ki helyezéseket, hanem egységesen elismerésben részesítették kiváló munkájukért és kimagasló művészi teljesítményükért a szavalókat. Anyanyelvápolás kategóriában Müller Adriana nezsényi, az alsós korcsoportban Sóti Luca, Kovács Dorka és Juhász Hanna zentai diákok kapott elismerést. Felsős kategóriában Horváth Dorka és Bozsír Diána óbecsei, Sebők Klaudia péterrévei, Pintér Amelita és Móricz Lilla ürményházi, míg a középiskolás korcsoportban Horváth Kinga óbecsei tanuló szavalt kiemelkedően.
A címben szereplő versrészlet Sík Sándor: Jó nekem Uram című verséből, míg a szövegben található idézet Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén című kötetéből való.
