„Egyetlen batyunk botunk fegyverünk az anyanyelv”

Ugyan bár az államnyelv a latin volt, a családokban, a közösségekben anyanyelvünk tovább élt élőszóban és dalban, és korán felbukkan írott nyelvemlékeinkben is. Az első magyar nyelvű mondattöredék a Tihanyi apátság alapítólevelében található, melyet II. András királyunk adott ki 1055-ben, ebben főleg helynevek és néhány kifejezés szerepel (köves út, Fehérvárra menő hadiút).

A legrégibb összefüggő nyelvemlékünk az 1190-es években íródott Halotti Beszéd és Könyörgés a Pray kódex lapjain maradt fenn. Ez egy világviszonylatban is kivételes nyelvemlék, mert a halotti beszédek műfaja csak a reformáció korában (vagyis bő kétszáz évvel később) vált általánossá. A 13. században írták első fennmaradt magyar nyelvű versünket (Leuveni kódex). Az Ómagyar Mária siralom a teljes finnugor nyelvcsalád első lírai nyelvemléke, melyben Mária, Krisztus anyja egyes szám első személyben mondja el keserveit.

Beszélgetések során gyakran felvetődik, hogy milyen kevesen vagyunk mi magyarok, így nyelvünket is kevesen beszélik. Pedig ha az összképet nézzük, nem így van, a világ nyelveinek sorában a 62. helyen áll a magyar nyelv az anyanyelvi beszélők száma szerint. Előkelő helyezés ez, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy közel hétezer nyelv létezik a világon.

A magyar nyelv kultúránk és nemzeti identitásunk alappillére, mely mindennapjainkat és egész életünket körülöleli, a bölcsőtől a sírig elkísér. Hiszen a gyermek világra jöttekor anyja és családja szavát hallja először, majd idővel észrevétlen elsajátítja és folyamatosan bővíti azt. Úgy, ahogy cseperedve észrevétlen ismeri meg faluját, annak határát, szakrális tereit és ahogyan műveli ezervirágú népművészetét. Élete során természetszerűleg használja mindvégig anyanyelvét, bővíti szókincsét és vele ismereteit, míg végül magyar nyelvű énekek és ima kíséretében helyezik örök nyugalomra.

Csak anyanyelvünk használatával élhetünk teljes életet, hiszen annak ismerjük jelrendszerét és a hozzá kapcsolódó szokásokat, viselkedés- és gondolkodásmódot. Egészséges test és egészséges lélek csak kultúránk mindennapi élésével lehetséges, melynek alapköve a magyar nyelv. Édes anyanyelvünk az a szilárd alap, mely hordozza családunkat, népünket és kultúránkat, mindazt, ami bennünket magyarrá tesz. És nyelvünk köt össze bennünket az ősökkel és reményeink szerint a jövő generációival is.