2019 végén történt
Nyisztor Bertalanné Bukovinai Székely Népdaléneklő Verseny, Bonyhád
Óriási élményben volt részünk november közepén, hiszen egyesületünk néhány gyermeke részt vehetett egy énekversenyen. A verseny elnevezés helyett – bár helyezések voltak – szívesebben használnám a találkozó kifejezést. A programot két hónapos felkészülési időszak előzte meg, melyben egyenként, személyre szabottan kiválasztottam 3-3 bukovinai dalt, archív felvételekről. Ezeket a gyerekek is megkapták, leírtuk a dalszövegeket, és elindult a tanulási folyamat. Ennek egy állomása volt, hogy októberben vendégünk volt Fábián Éva, bukovinai népdalénekes, aki rengeteg instrukcióval látott el bennünket. Heti 2-3 alkalommal voltak egyéni és csoportos énekpróbák. Fantasztikus volt látni, hogy milyen figyelemmel, alázattal gyakorolták a dalokat, a kiejtést, a tájszólást, hogy minél hitelesebb legyen az előadás. Igazi, szívből éneklést éltünk meg.
Aztán eljött a nagy pillanat, autókkal indultunk Tolna megyébe, Bonyhádra. Remekül megszervezett program részesei lehettünk. Kiváló szervezés, profi zsűri várt bennünket a bonyhádi kultúrházban. Korosztályonként csoportosítva hangzottak el a produkciók, így a kisiskolásoktól egészen a nyugdíjas adatközlőkig mindenki meghallgathatta a mások énekeit. Átjárta az épületet, átitatta a lelkeket a szeretet, őseink ránk ruházott csodálatos hagyományának mélységes tisztelete.
A Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület öt kiváló hangú gyermeke komoly elismerésben részesült, Szemcsuk Adrienn, Muntyán Alexia és Pop Karina ezüst fokozatú oklevelet kaptak. Nica Mónika arany oklevélben, Rámai Kompodi Erik pedig kiemelt arany fokozat emlékplakett díjban részesült. Ennek köszönhetően Eriket felkérték, hogy szerepeljen a gálaműsorban is.
Közösen megtekinthettünk egy filmet a bukovinai székelyek vándorlásáról, mely hűen tükrözte ennek a viharvert, de értékeikbe, kultúrájukba erősen kapaszkodó népcsoportnak múltját, jelenét, és egyben utat mutatott egy reményteli jövő irányába. Ha ennyi törődés, szeretet, összekapaszkodás van ezekben a csodálatos emberekben, akkor bizakodóan várhatjuk a következő generációkat.
Fantasztikus hétvége volt, melynek köszönhetően újult energiákkal vághatunk bele az elkövetkezendő feladatokba. Hála, és köszönet minden segítőnek.
25 éves a Csernakeresztúri Tájház
November 30-a nagy nap volt a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület életében. 25 évvel ezelőtt avatták fel a Bukovina utca 40. szám alatti, 1910-ben épült házat tájházzá! Gyönyörű három szobás épület, melynek első két szobájában kiállítást rendeztek be, az akkor ide települt bukovinai székelyek bútorai, szőttesei, használati tárgyi, képei láthatók ízlésesen elrendezve. Rendszeresen érkeznek a Kárpát-medence minden pontjából látogatók, akik kíváncsiak a hunyadi székelyek hagyományos kultúrájára. Azóta épült a tájház udvarán egy Csűr, színpaddal, táncteremmel, ahol a helyi fiatalok otthonra találtak.
Itt rendeztek meg a délelőtt folyamán egy mesemondó versenyt kisiskolásoknak. Remek zsűri és érdeklődő közönség hallgatta végig a gyermekek ízes bukovinai akcentussal elmondott, jobbnál jobb meséit. Csoda történt, hiszen ezek a kicsi művészek valóban átélték, hitelesen előadták őseik, sok humorral, nagy igazságokkal tarkított történeteit. Nagyon jó indítása volt ez a program ünnepünknek.
Kora délután megérkeztek kiemelt vendégeink, a Kakasdi Sebestyén Ádám Székely Társulat tagjai. Már nagyon vártuk őket, hiszen régi, rokoni és kulturális kapcsolat fűzi össze Kakasdot és Csernakeresztúrt.
Egészen kivételes élményben volt része a nagyszámú közönségnek. A kakasdiak egy karácsonyi, még közösségi létben is élő Csobánolást, egy Andrásfalvi betlehemest mutattak be. A mély vallási tartalommal megáldott népszokás rengeteg profán elemmel tarkított népszínmű, ahol Heródes is egy sajátos szerepet kap, megjelenik József és Mária, de a legfontosabb szerep a pásztoroké. A kiváló színészi játék, spontán történés, humor és áhítat minden jelenlévő lelket átitatott. Nagyon fontos szerepet kapott az idősebbek kórusa, tiszta, egekbe emelő hanggal, dallamokkal. A keresztúriak is kivették a részüket a színpadi programból. Bukovinai táncokkal és népdalokkal köszöntötték vendégeinket. Az estet egy fergeteges hangulatú András napi táncház zárta, ahol idősek és fiatalok csernakeresztúriak és kakasdiak együtt mulattak. A közös kultúra, a „bukovinaiság” összeköt bennünket! Még sok ilyen együttlétet kívánok mindnyájunknak!
