Bizony néha nehéz elhinni, de vannak, akik szülőföldjüktől több száz kilométerre is készek gyakorolni anyanyelvüket, kultúrájukat, hagyományaikat. Megvan bennük az erő, elszántság, hogy ezt a kincset továbbadják a felnövekvő nemzedéknek. Ritka kincs számunkra a kijevi Magyar Házban Holovanko – leánykori nevén Balogh – Irénke néni, aki közel 30 éve lelkes tagja a Magyarok Kijevi Egyesületének.
Életéről, az egyesületről, hogy hogyan került szülőfalujától a fővárosig, eképpen mesél:
Kárpátalján születtem egy kis magyarlakta faluban Verbőcön, a Nagyszőlősi járásban. Nagycsaládban nevelkedtem, öten voltunk testvérek. Szüleim dolgos munkásemberek voltak. Igyekeztek szeretetben felnevelni és jó útra terelni, maximálisan támogatni a továbbtanulásban úgy a testvéreimet mint engem. Máig nagyon büszke vagyok rá, hogy a középiskolát Nagyszőlősön fejeztem be, ahol az anyanyelvemen, magyar nyelven érettségizhettem, és emellett sikerült megtanulnom az orosz nyelvet. Az érettségi bizonyítványban mégsincs feltüntetve, hogy magyar nyelvű oktatási intézményben végeztem tanulmányaimat. Pedig számomra ez egy felbecsülhetetlen érték. Érettségi után azonnal munkába állhattam. Üzletvezetőként dolgoztam egy nagyszőlősi áruházban. Akkoriban még nem gondoltam, hogy nem a szülőföldemen – Kárpátalján fogok családot alapítani. 1970 óta élek Kijevben, férjhez jöttem ide. A férjemmel a munkahelyemen ismerkedtem meg. Az egyik barátnőmnél volt látogatóban, amikor megismerkedtünk, majd miután visszautazott, levelezni kezdtünk. Szerelem volt első látásra, amelyet a távolság egyre erősebbé kovácsolt. A sok levelezésből és telefonálásból házasság lett, melynek gyümölcse két leánygyermek. Egyetemi tanulmányaimat már Kijevben fejeztem be.
Hogyan élte meg ezt az éles váltást? Nem volt nehéz?
Eleinte szokatlan volt a nyüzsgő nagyvárosi élet a vidéki élethez viszonyítva, adódtak nehézségek, de hamar sikerült megszokni az új környezetet. Nyelvtudásomnak köszönhetően könnyedén elhelyezkedtem a szakmámban. Úgy éreztem, az életnek itt dolga van velem.
Mikor csatlakozott a Magyarok Kijevi Egyesületéhez?
35 évig dolgoztam üzletvezetőként Kijevben és közel 30 éve vagyok tagja a Magyarok Kijevi Egyesületének. Már az egyesület megalakulása előtt sok kárpátaljai magyar származású ismerősöm volt. Velük gyakran találkoztam Kijevben, folyamatosan tartottuk a kapcsolatot egymással. Emlékszem még mielőtt hivatalosan bejegyezték volna az egyesületet 1988 tavaszán, felkerestem Vass Tibort, azzal a kéréssel, hogy szeretnék csatlakozni a kijevi magyar közösséghez.
Mit tartott fontosnak, mi volt a fő gondolat amiért úgy döntött, hogy csatlakozik?
Az egyesület céljai megegyeztek azokkal az elvekkel, amelyek mellett teljes vállszélességgel kiállok a mai napig. Az identitásom és anyanyelvem megőrzéséhez szükségem volt egy olyan közegre, mely szintén erre vágyik. Feltétlenül fontos volt, hogy a lányaim elsajátítsák a magyar nyelvet és megismerjék a magyar kultúrát. Amint sikerült csatlakozni, mindkét lányomat beírattam a vasárnapi magyar iskolába. Bár a lányaim beszéltek magyarul – annak köszönhetően, hogy minden egyes nyarat az édesanyámnál töltöttek Kárpátalján – szerettem volna, ha elsajátítják a magyar nyelvtant. A kezdetekben Tompa Tibor és Lukács Béla professzor úr közösen vezette a hétvégi magyar iskolát. A két úriember nagy hozzáértéssel vezette a foglalkozásokat, a gyerekek szerették őket. Az unokáimat már Povhan Katalin és Berta Eleonóra tanította. A hétvégi magyar iskolának köszönhetően minden új családtagnak sikerült megtanulni magyarul. A Magyarok Kijevi Egyesületének 2017-ig nem volt egy állandó helyisége ahol a hétvégi iskolai foglalkozásokat tartották, így a hétvégi magyar iskola helyszíne is folyamatosan változott.
De nem csak a hétvégi magyar iskolát indították útjára...
Idővel egyre több magyar bukkant fel az ukrán fővárosban. Élveztem, hogy olyan emberek között vagyok, akikkel nem csak azonos nyelvet beszélünk, hanem egyszerre dobban a szívünk mikor felcsendül egy magyar író vagy költő műve, vagy amikor elhangzik a magyar Himnusz. Idővel nélkülözhetetlenné vált, hogy megalakítsuk a Református Magyar Gyülekezetet és közösen ünnepeljük a vallási ünnepeket Istentisztelet kíséretében. Húsz éven keresztül Pocsai Vincze kárpátaljai magyar lelkész látogatott el Kijevbe a nagyobb ünnepekkor istentiszteletet tartani. Több éven keresztül töltöttem be a református nőszövetség alelnöki tisztségét. Véleményem szerint a hit, a református vallás nélkülözhetetlen eleme a magyar identitás megőrzésének.
Ezen felül hogyan kapcsolódott be az Egyesület életébe?
A Magyarok Kijevi Egyesületének megalakulásától kezdve igyekeztem a kijevi magyarság részét képezni, ellátogatni a magyar rendezvényekre, megemlékezésekre, istentiszteletre és közös összejövetelekre. Számomra a főzés kikapcsolódás volt. Igyekeztem megőrizni a szülőföldem – a magyar konyha ízeit, tovább adni kulináris tudásomat a lányaimnak és az unokáimnak. Minden kisebb nagyobb magyar összejövetelre iparkodtam szívvel lélekkel sütni, főzni valami hazai finomságot. A helyi magyarság köreiben a nagy kedvenc a töltött káposzta és a krumplis fánk lett.
Mit jelent önnek az MKE?
Az Egyesület és maga a Magyar Ház számomra egy parányi kis sziget, ami Kárpátalját a szülőföldemet jelképezi számomra. Az elmúlt harminc esztendőben megannyi közös emlék köt össze minket magyarokat ebben a hatalmas városban, s minden közös eseményen kicsit otthon érzem magam.
