Jelenlegi hely

Idegen földre ne siess, amíg hazádban megélhetsz

Iskola, amely az életre nevel

/ Vargyas Ildikó /
vargyas.ildiko képe
A válaszúti Mezőgazdasági Szakiskola egy állami keretek között működő tanintézmény. Az iskola megalapításának alapötlete azonban a Kallós Alapítványnál született meg. Az Alapítvány egyik kiemelt tevékenységi köre azóta is az iskola gyakorlati hátterének megteremtése, a tangazdaság fenntartása és a tanulók kollégiumi elhelyezésének, nevelésének biztosítása.

A szakmai képzés felelősével, a tanintézmény szaktanárával Bántó Dániel beszélgettem az iskola céljairól, a képzési rendszerről, továbbá néhány elméleti és gyakorlati kérdésről.

Hogyan kerültél az Alapítványhoz? Mi a Te feladatköröd a rendszerben? Mesélj pár szót magadról!

Szilágyságban születtem, százötven kilométerre innen. Négy éve kerültem ide, akkor kezdtem a munkát az Alapítványnál. Németországban dolgoztam kertészmérnökként, amikor Balázs-Bécsi Gyöngyi, az egyik barátomon keresztül megkeresett. Tulajdonképpen annyit mondott el, hogy tervben van egy szakiskola létesítése, amit fel kellene építeni nulláról. Kértem egy nap gondolkodási időt. Frankfurtban dolgoztam éppen, nagyon jó állásban, nagyon jó fizetésért, nem volt egy egyszerű döntés, de sikerült meghozni.

Mesélj a válaszúti szakmai képzés történetéről.  Kitől származik az iskola megalapításának alapötlete?

Az alapötlet már régről van. Vagy tíz-tizenöt éve elindítottak egy mezőgazdasági szakirányú felnőttképzést a környező településéken élő gazdáknak, akik szerettek volna valami oklevelet is kapni a képzés végén. De az egy teljesen más dolog volt.

A mi mostani iskolarendszerünkben leginkább kicsi gyerekek vannak (1-4 osztály, majd Nagysármáson 5-8 osztály). Láttuk, hogy kikerülnek tőlünk, és aki nem megy líceumba, nem igazán tud mit kezdeni magával. Szerettünk volna segíteni nekik valamilyen formában, hogy legyen alternatívájuk a továbblépésre. Az volt a célunk, hogy egy olyan tanulási rendszert állítsunk fel, ami segíti a gyereket saját gazdasága megteremtésben, hogy ne kelljen elmennie külföldre, meg tudjon élni itthon, a szülőföldjén. Termessze meg a kis paradicsomját, paprikáját, zöldségét, gyümölcsét, fel tudjon nevelni néhány állatot. Sőt, ne csak magát tartsa el, hanem termeljen többletet is, hogy eladhasson belőle és így tovább. Innen jött a Mezőgazdasági Szakiskola alapötlete és napról napra ezen dolgozunk.

Mikor a Kallós Zoltán Alapítvány neve elhangzik, mindenki azonnal a néptáncra, népzenére és a táborokra gondol. Hogyan illeszkedik a Mezőgazdasági Szakiskola irányvonala, az Alapítvány tevékenységi köreihez?

Zoli bácsi a gyűjtés mellett mindig rengeteget foglalkozott a gyerekkel is. Hitt benne, hogy meg kell célozni a nagyobbakat is, és itt kell tartani őket. Foglalkozni kell velük, esélyt adni nekik. Gyakran mesélt arról, milyen gyönyörű volt a Mezőség régen. Milyen csodálatos gyümölcsösök, szőlősök voltak, milyen szép lenne visszahozni azokat az időket. Ezáltal a gyerekeknek is munkát és tudást adni. Megtanítani őket arra, hogyan kell gondozni a környezetet, kiaknázni az erőforrásokat és megélni a munka gyümölcséből. A régi világ iránti nosztalgia találkozott a hétköznapi élethez és a megélhetéshez szükséges gyakorlatiassággal. Mai felszereléssel, mai tudással, mai tudásvággyal.

Mire nevel, milyen képzést nyújt ez a Mezőgazdasági Szakiskola?

A Szakiskola alapfeladata megtanítani a gyereket arra, hogy amit megtermel, abból meg tudjon élni és még másnak is tudjon termelni. De nálunk a képzés ezen túlmutat. A gyerekek szavaival élve - „életre tanítjuk” őket. Ez nagyon nagy szó, mert mi nem csak a puszta tudással foglalkozunk, nemcsak a materialista dolgokkal, hanem személyiség-fejlesztéssel is.

https://www.youtube.com/watch?v=URSthnYsVhI [1]

Honnan érkeznek a diákok?

Válaszút száz kilométeres körzetéből érkeznek a gyerekek. Ez körülbelül harminc falu. Ma még az is nagyon fontos feladat számunkra, hogy jól reklámozzunk az iskolát, ugyanis komoly űrt tölt be. Nincsenek szakmunkások, mindenki egyetemre akar menni, pedig nagyon nagy szükség van a jól képzett szakmunkásokra. Munkaerőhiány van a kertészetben és a nagy agrárgazdaságban egyaránt.

Milyen arányban oszlik meg a tanulók elméleti és gyakorlati képzése? Milyen tantervet követtek?

A kerettanterv hetven százaléka elmélet és a maradék harminc gyakorlat. Mi ezt felülírjuk olyan szempontból, hogy délutánra beiktatunk plusz gyakorlati munkafolyamatokat.

Például ha délelőtt megtanítjuk nekik a metszést órán, akkor én délután kimegyek és metszek velük. Vagy ugyanígy a szilvaízfőzésnél. Nem hagytuk abba a délelőtt tanultakat, hanem délután alkalmaztuk azt a gyakorlatban. Azt mondanám, megfordítottuk az arányt, hetven százalék a gyakorlat és harminc százalék az elmélet.

Az országos kerettantervet követjük. A gondunk az, hogy nincsen tankönyvünk. Ami lenne, az mind román nyelvű, ezeket át kell fordítani magyarra. Mi mindent magyarul tanítunk, mert nem mindegy, hogy megértik, amit olvasnak vagy még azzal is kínlódni kell.

Kik választják ezt a szakot, és az itt töltött három év után milyen perspektívával lépnek ki az életbe?

Az elmúlt három-négy év után úgy látom, hogy azok választják a Szakiskolát, akik már voltak a Kallós Zoltán Alapítvány rendszerein belül, visszajönnek, mert megvan a bizalom. De vannak külsősök is. Az egyik tanítványunk például, mivel otthon gazdálkodik, célirányosan választotta ezt az iskolát. Bízott benne, hogy gyakorlatias képzést kap, oklevelet szerez, és használható tudással megy el innen.

Vannak már sikertörténetek? Van szakmai utánkövetés? Ki tudnál emelni néhány diákot, aki az itt szerzett tudást kamatoztatva továbbléptek, esetleg saját vállalkozásba kezdtek?

Az elmúlt években, az egyik diák - Módi Tamás-, az iskola befejezése után azzal az ötlettel jött, hogy ő kecsketenyésztéssel akar foglalkozni. Igen ám, de kilenc kecskével nem tudja ezt kivitelezni. Mikor láttuk, hogy a gyerek komolyan gondolja, írtunk egy üzleti tervet. Kiszámoltuk hány kecskével éri meg foglalkozni egy gazdának, hogy abból meg lehessen élni. Az eredmény: ötven kecskéből meg lehet élni. Az Alapítvány segített neki az elindulásban, rendelkezésére bocsátottunk ötven kecske megvásárlásához szükséges összeget, azóta az állomány százharminc kecskére emelkedett. Ez másfél éve történt. A gyerekekkel rendszeresen látogatjuk ezt a társukat, hogy lássák, érdemes tanulni, küzdeni és magadnak dolgozni. Tamás megél a saját maga által készített termékekből. A táborainkban árulja a saját sajtját. Minőségi sajtokat készít. Ez a gyerekeknek is jó példa, fontos azt látni, hogy ha valaki dolgozik, az halad.

A másik sikertörténet Takács Szilárd története. Ide járt Szakiskolába, utána elvégezte a líceumot, érettségizett, majd beiratkozott az egyetemre, mérnöki szakra, és miközben végzi az egyetemet, visszajár és mesterként tanít gyakorlatot a szakiskolában.

Minden diákunknak próbálunk munkát keresni, hogy az iskola elvégzése után rögtön el tudjanak helyezkedni a munkaerőpiacon. Próbáljuk utánkövetni őket.

Számodra ez munka, szakma vagy hivatás?

A munkában és az egyéni életben egyaránt próbálom megtartani az egyensúlyt, amennyire csak lehet. Az itteni munkámat hivatásból végzem. Ezt sem munkaként, sem szakmaként nem lehet definiálni. Az a célom, hogy olyan tudást adjak át, amivel a diákok az életben boldogulni tudnak. Azt szeretném, hogy egyre több diák, egyre több fiatal megkapja a helyét itthon és ne menjen el külföldre kenyeret keresni. Ezért nagyon jó az én példám is, én is voltam a határon túl, kipróbáltam, tudok mesélni arról, miért éri meg itthon maradni.

 

 

[1] Egy rövid videó a szakmai képzésről.