Néptáncelőadással készültek a X. Hunyad Megyei Magyar Napokra a dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekei
A Téglás Gábor Elméleti Líceum igazgatója Kocsis Attila megkeresésére, összegyűltek a táncolni vágyó fiatalok. Kezdetét vette a két hétig tartó kemény, koncentrált munka az 5-11. évfolyamra járó gyermekekkel.
Az első próbán lefektettük a próbarendi szabályokat. Minden gyermek számára tudatosítani kellett, milyen munka szükséges ahhoz, hogy elegendő legyen a két hetes felkészülés. A csoport így 20 lelkes gyermekkel indult el, a sok mosolygós lány mellé három bátor fiú is csatlakozott.
Az idő szűke és a gyermekek meglévő tudásához igazodva moldvai táncokkal kezdtünk el megismerkedni. Földrajzilag behatároltuk, hol is található Moldva, kik élnek ott. Az egyik próbára ellátogatott hozzánk a Petrozsényben ösztöndíjasként tevékenykedő Tímár Karina is, aki Moldvából származik, és egy moldvai dalcsokorral hozta közelebb a távoli tájat a gyermekekhez, ellátta őket néhány hasznos tanáccsal is.
A próbákon fokozatosan merültünk bele a táncanyagba, ismerkedtünk a zenével. A moldvai anyagon belül öt féle táncot tanultak meg a gyerekek, és a műsorunk is lassan körvonalazódni látszott. A táncanyagok elsajátítása után csujogatásokat tanultak, hogy még vidámabb és élvezetesebb lehessen az előadott produkció.
Az előadás előtti héten kiosztottuk a szoknyákat és a gyerekek megtanulták, hogyan is kell a színpadon megjelenni. Nyilvánvalóan az alapítvány nem rendelkezik 20 gyerekre való autentikus moldvai viselettel, így abból kellett gazdálkodnunk, amink volt. Örültünk, hogy 17 lányra való egyen piros szoknyát össze tudtunk szedni, amelyet egy kedves nevelő készített, és kölcsönadta a fellépés erejéig.
A 10. Hunyad Megyei Magyar napokon nem csak műsorvezetőként, hanem a táncos csoport vezetőjeként is izgulhattam, hogy minden jól menjen. És ment is! A gyerekek előtt egy másik néptáncelőadást láthattak a nézők, majd a Szent Ferenc Alapítvány csoportja lépett színpadra. A sok néző, a szokatlan ruha, a magas színpad és a lámpaláz ellenére nagyon ügyesen helyt álltak a gyerekek, és a legnagyobb öröm, amit a közönségnek adhattak a táncuk mellett az önfeledt mosolyuk volt. Vidáman és izgatottan jöttek le a színpadról, és egymás nyakába borulva ölelték társaikat és fogadták az elismerő szavakat.
De a nap még nem ért véget a táncosok számára. Két órával később már a Kolostor ebédlőjében mutatták be moldvai koreográfiájukat, a Magyarországról érkezett világbajnok úszónőnek, Hosszú Katinkának és kíséretének. A sportoló számos adománnyal érkezett a Szent Ferenc Alapítványhoz. Az tánc megtekintése után beszédet tartott a gyermekeknek a tanulás fontosságáról, és arról, hogyha megdolgozunk valamiért a siker is érkezik.
A gyermekeknek egy tanulságot le lehetett vonni a fárasztó és zsúfolt nap végén: Ők megdolgoztak a sikerért két hét kemény munkával, de a legbüszkébb én voltam a nap végén, rájuk, a Szent Ferences gyerekekre.
