Állampolgárság-darabkák
Let’s go!
„Tatal where?”: pe Marea Mediterana.
Színezd ki, gyorsan még a lóherét!
Zöldre!
…
„I DON’T UNDERSTAND!!!!”
…
Kétségbe estem. Hiányzik. Felrobbanok. Szétfeszülök. Megőrülök.
Zavaros. Gyűlölöm! Haza akarok menni!
Mit tegyek?
Érzem, de nem tudom, hogy, mi... Valami. Mi az az érzés? Hogyan kell mondani?
„I am crazy.”
Érzem. Mit? Itt van, ni. Bennem. Érzem. Annyira… mondani akarom.
Nem tudom.
Van szó? Mi? Hogy?
Értsetek már meg!
Kiabálok. Sikítok. Zokogok.
Értitek?
…
Nem tudom, mi az a lóhere.
Kékre szeretném színezni.
…
Két hete költöztünk ide.
Anya és apa, két állampolgárság-darabka.
Összekirakósozódtak.
Skóciában egy őszi nap, a parkban…
Anya szerb. Ha dühös, szerbiesen angolul beszél.
Apa messze, egy hajón lakik. Román. Mint a szülei. Inkább olyan félromános-magyar.
Románul beszél. Ha van térerő.
A szerelmem… Az az aranyhajú kislány. Ott.
Ő nem beszél.
Megölel.
S akkor… Olyankor…
Már nem is vagyok olyan „crazy”.
