Így farsangoltunk a Magyarfülpösi Szórványkollégiumban
A farsangolást az intézményben idén február 6-ra szervezte Bodor Vera tanítónéni és Virginás Csilla óvónéni, akik erre az alkalomra meghívták a kisfülpösi fiatalokat és a marosvásárhelyi Tudor Vladimirescu Állami Gimnázium előkészítő és másodikos tanulóit is. Magyarfülpösön így a farsangot idén nagyjából 75 gyermek ünnepelhette együtt.
Az ünnepi program megvalósulását a Magyarfülpösi Szórványkollégium működtetője, a Gyerekmosoly Alapítvány biztosította: a rendezvényen fellépő Muzsikosz zenekar Ady István nyugalmazott magyarfülpösi református lelkész közbenjárásával (a Magyarfülpösi Szórványkollégium intézményvezetője és az alapítvány elnöke), a Gyerekmosoly Alapítvány nyertes pályázatából, a Csoóri Sándor Alap támogatásával muzsikált.
A vendégsereget a fülpösiek szeretettel fogadták a szórványkollégium étkező- és rendezvénytermében. A különféle jelmezekbe öltözött gyermekeket és felnőtteket az alkalomhoz illően vidám öltözetbe bújt Muzsikosz zenekar által játszott dallamok hangolták össze bevezetésként, majd, hogy az ünnepbe is belekóstoljanak, a gyermekek a tanárnénikkel és óvónénikkel farsangi kicsúfolós nótát tanultak.
Az ünnepségre csak délidő után érkeztem, addigra a három gyerekcsapat már jól láthatóan összecsiszolódott: együtt zsibongtak, ugráltak, mozogtak, szaladtak, nevettek és játszottak. Balogh Zsolt játékvezető, hopmester, korábbi Kőrösi Csoma Sándor program ösztöndíjas, az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány kulturális szervezőjének vezetésével egymást váltották a figyelmet és mozgást igénylő, vidám, ügyességi csapatjátékok, vetélkedők.
A vidám és alapvetően mindig különböző kihívást jelentő feladatokat egymás után szemmel láthatóan nagy örömmel vették a kisebbek és nagyobbak is.
Pihenés gyanánt aztán a gyermekeket összehívták és leültették, hiszen egy mesemondás következett. A mindig sok szeretettel várt és nagy figyelemmel kísért Erdei Beáta ült le hozzájuk - akit úgy hiszem, mindhárom gyerekcsapat már előzőleg is jól ismert a Világló Egyesülettől-, hogy figyelmüket egy kicsit más irányba terelje vidám hangulatú, szövevényes történetvezetésű, csattanós mesemondásával.
Mese után aztán a jelmezeik fölé kabátba, sapkába, kalapba és kendőbe öltözött a társaság, majd az udvarra vonultunk. A felnőttek által előre előkészített, farsangot megjelenítő, férfiruhákba öltöztetett, egy kisebb talicskába fektetett szalmaemberhez indultunk a délutáni napfényes időben, akit aztán a menet élére vett egy ügyesebb iskolás, és az egész társaság nekiindult az utcának kihangosított magyar népzenei dallamok kíséretében.
A menet legelején Balogh Zsolt vezetésével egy busójelmezbe öltözött kisgyermek sétált, őt követte a talicskában tolt szalmaember, majd a gyermekek kettesével a nevelőik kíséretében. A menet elején ott sétált Erdei Beáta is, aki néhány hozzá hasonlóan siratóasszonynak öltözött, kendőt viselő leánnyal együtt vonult, a lányokat komikus szövegekkel, de hangos jajgatásra, sírásra buzdítva.
A hangos népzene mellett kolompolt, nyakba akasztott, csiga kagylókkal felszerelt, csörgős dobbal dobolt, dudált, jajveszékelt, énekelt és nevetett a társaság, ahogy végig vonultunk a földutakon, miközben lassan megkerültük azt az elnyúlt háztömböt, ahol a szórványkollégium épülete elhelyezkedik.
Miután aztán a csapat visszatért a kollégium udvarába, a szalmaember kikerült a talicskából. Az udvar közepére fektették, ahol az egész gyülekezet körbeállta, majd a hopmester úr rövid és komikus gyászbeszédet tartott felette, azután a farsang figurát több ponton is meggyújtották.
A siratóasszonyok újra felsírtak, jajgattak körülötte, a kisdobosunk tovább dobolt mellette, a gyülekezet pedig hosszú percekig együtt figyelte, hogyan száll a füstje és hogyan lesz a szalmaember egy kis kupac hamuban parázsló halommá.
A „temetés” után a társaságot odabent a terített asztalok várták, eljött az ideje az ünnepi alkalomból kikészített kalácsok, sütemények, különösen a pánkók elfogyasztásának. A gyermekeket az édességekhez különböző teákkal és szörpökkel kínálták a menetet nem kísérő gondozóik.
Az evés-ivás után a Muzsikosz zenekar ismét zenélni kezdett. A vidám, táncos dallamaikra a gyermekek a nevelőikkel együtt, Balogh Zsolt vezetésével énekelve táncra perdültek. Roptak páros táncot, körtáncot és táncos sorjátékban is részt vehettek.
Miután kitáncolták magukat, a gyermekeknek lehetőségük volt, hogy kézbe vehessék, kipróbálhassák a zenekar által használt hangszereket, a hegedűket, a brácsát és a gordonyt. A fiatalok izgatottan felsorakoztak, és a zenekar tagjainak vezetésével ki-ki közelebből is megnézhette, megfoghatta az érdeklődésének tárgyát. Felejthetetlen élmény volt közelről látni azt az örömöt, a hatalmas mosolyt, ami megjelent az arcukon, amikor egyesével megszólaltatták az adott hangszereket.
A fantasztikus, tartalmas nap négy óra körül ért véget. Mielőtt a vendégek haza indultak, Balogh Zsolt búcsúzóul összefoglalta a gyermekeknek az aznap történteket, megköszönte a Muzsikosz zenekar, Erdei Beáta és a szervezők munkáját.
Igazán színes napunk volt. Sokan ünnepelhettünk együtt. A telet elűztük. A szalmabábut elégettük, az asszonyok megsiratták. A fiatalok sokat nevettek, zenét hallgattak, a zenére táncoltak, mozogtak, csapatvetélkedőket játszottak, ettek, ittak, amíg a pánkók el nem fogytak, hangszereket is simogattak, hazamenni végül nem is akartak. Itt a vége, fuss el véle.
