Bár nemzeti imánk születésének napján ünneplünk, a kultúra korántsem csak anyanyelvünk használatát, költőink és íróink szépirodalmi alkotásainak tárházát jelenti. Sokkal több ennél. Néprajzkutatóink után röviden így fogalmazhatjuk meg: kultúránk a szükségletek kielégítésére irányuló eszközök és módszerek összessége, melyet a magyarság évezredek óta az élet minden területén felhalmozott, tökéletesített és a következő generációnak újra és újra továbbadott.
Magyar kultúránk, hagyományaink ápolása nem magyarkodás! Amikor dicső nagyjainkról vagy egy-egy jeles történelmi eseményről megemlékezünk, amikor az elődök tudását tovább visszük és örökítjük, akkor tiszteletből, valamint a saját testi és lelki egészségünk megőrzéséért is cselekszünk. Tiszteletből őseink iránt és példát mutatva a jövő generációjának! Mindenkinek személyes döntése azonban, hogy félvállról veszi-e kötelességét, vagy teljes mellszélességgel kiáll hagyományai, nyelve, szülőföldje, az ősök öröksége mellett. Olyan egyéni döntés ez, amely közössége sorsát és jövőjét is meghatározza.
„Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.”
(Bartók Béla)
A jövő nemzedék
E gondolatok jegyében ünnepelte Ürményháza magyarsága a magyar kultúra napját. A falu közösségi terme ismét megtelt, minden korosztály képviseltette magát, úgy a fellépők, mint a nézőközönség sorai között. A kisiskolások, óvodások és leendő óvodások táncoltak, énekeltek, az asszonykórus két megzenésített Petőfi verset, míg a diákok hegedűszó kísérete mellett két népdalt adtak elő.
Veres Péter: Én nem mehetek el innen című költeményét az asszonykórus egyik tagja, Sós Valéria; Majtényi Flóra: Mi a haza? című versét pedig az ürményházi diákok szavalták el. A méltó módon megtartott ünnepi este jó hangulatú beszélgetésekkel zárult, majd mindenki annak tudatában térhetett otthonába, hogy megmaradásunk záloga kultúránk éltetése és továbbadása.
Ünneplő közösség
