2025. április 12-én a Csemadok Zselízi Alapszervezete megemlékezést tartott a Felvidékről kitelepítettekről és deportáltakról.
“Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa. Mostoha gyerekként egy világ taposta.”
Köszöntöttem az egybegyűlteket és megtartottam rövid beszédemet, amiben hangsúlyoztam: Jövőt csak közös erővel tudjuk építeni.
Utána Szölösi Lilien, a helyi magyar alapiskola 7. évfolyamos diákja szavalta el Kollár János Búcsúszó című versét. Az költő maga is elszenvedte az eseményeket. (Felkészítő tanára Kaszmán Zoltán volt.)
Ezután Révész Tibor esperes a 137 Zsoltár felolvasásával igei biztatást kaptunk és útmutatást a nehéz időkre.
A megemlékezést Zsákovics László Hazám, hazám című dal eléneklésével tette emelkedettebbé.
A fotókat Csonka Ákos készítette.
