Menedék

Emese felajánlotta, hogy elvisz. Valaki mindig felajánlja, hogy elvisz. Legutóbb Nico bácsi vitt haza. Nico bácsi tulajdonképpen cseppet sem bácsi. Alig múlt 40, mégis mindenki Nico bácsinak szólítja. Nico Éva kedvese. Nico román. Alig tud magyarul. Mégis... Nico mindig jön, mindig segít. Segít a gulyásba húst darabolni, segít teríteni, szalvétát hajtogatni. Nico részt vesz vasárnaponként az istentiszteleten, mézeskalács csillagot varr... Ügyesen szépen, finoman... felsegíti induláskor Évára a kabátot. Kedvesek egymással a szerelmesek, a házastársak, a családtagok, a barátok... Nico és Éva tegnap nem voltak ott. 

Tegnap volt a batyus évzáró az unitárius közösségben. Mindenki hozzájárult valamivel. Valami aprósággal, finomsággal. Túrós puliszkával, humusszal és zakuszkával, májassal, fasírtgolyóval, házi kovászos kenyérrel, szalonnával, tepertővel, áfonyával, naranccsal, banánnal és málnával... Egy vidám, nosztalgikus képválogatással. A terülj, terülj asztalkám előtt kicsit beszélgettünk és Ilkei Loránd lelkész úr mondott pár szót. Hálát adott az évért, az együtt átélt 24 eseményért, a közösen szerzett élményekért, az emberekért, azokért, akik ott voltak és mindenki másért. Az emberekért, akik nem hagyták annyiban. Akik 9 éven át küzdöttek azért, hogy legyen Déván egy unitárius menedék. Egy hely, ahol össze lehet gyűlni, egy hely, ahol lehet imádkozni, beszélgetni, enni, inni, kézműveskedni, kulturálódni, játszani. Egy hely, ahol lehet töltekezni. Mert néha lemerül az elem. 

Néha nehézkesebben, lassabban mozog, néha nem izeg, nem bugyog, néha kifakul, elfárad... Néha kimerül az emberlélek és akkor... Akkor szól valaki hozzád... Erzsi néni mesél a török sorozatról, a Leiláról, a kalauz bácsi a japán kristályról, a kombucháról, a kovász életben tartásáról, Lóri a forralt bor fűszerezéséről, a kardamomról, Éva néni a bútorfestésről... Szó esik a román Vateráról, a Téglás Sokadalomról, a zsidózásról, a székelykeresztúri unitáriusokról, Bogdán Zsolt unitárius sorozatáról, az oltári szentségről, Glas doktorról, az úrvacsora apró fémkelyheiről... Hogy egyformából igyanak. Hogy ne lássék, ki a szegény és ki a gazdag. Itt, köztük, lehetsz bármi, bárki. 

Elfogadnak. Megkínálnak. A játékba bevonnak. A közösség, a csapat tagja lehetsz. Téged is bátorítanak, húzd az 5 pontosat. Mert néha, nem csak az Activity-ben, néha így van, bizony az életben... Nem látod, mit rejt. Le van borítva, fedve van előtted. Úgy hiszed, 5 pontot ér, biztos nehéz... lerajzolni, elmutogatni, körbeírni... Aztán magadhoz veszed, felfordítod, elolvasod (vagy ha lejárt szavatosságú a dioptriád, elolvastatod) és rájössz... Néha, az 5 pontos, a nehezebbik út... Mégis könnyedén megy. Társaid rájönnek (álmodban sem gondoltad), kitalálják, ez egy páncélos autó, az kétágú létra, ott egy lemezlovas, ilyen a mocsári láz (mert, ismerlek, tudom, mit csinálsz, mikor sarat látsz), egy majdnem kitalált álmennyezet, a sajtszag, a túrós táska, a zarándoklat, a kolduló szerzetes meg gyepszőnyeg...