56-os megemlékezés egy erdélyi kis faluban, Zsobokon
Vida János szilágysomlyói történelemtanár, a szórványiskola tanára az 56-os események erdélyi vonatkozásáról beszélt, arról a megtorlásról, amelyet a román állam követett el minden olyan erdélyi magyar vagy román ember ellen, aki a legkisebb jelét is adta a magyarországi eseményekkel való szimpatizálásnak. Szó esett a több mint 40 kivégzésről, illetve, több száz ember elhurcolásáról és bebörtönzéséről, akiket néha csak egy rosszkor rossz helyen elejtett szó miatt állított elő az akkori román hatalom.
A visszaemlékezés alatt két szavalat hangzott el, előbb Vida János tolmácsolásában Márai Sándor Mennyből az angyal című verse, amelyet a költő már a száműzetésben, New Yorkban írt meg, még 1956-ban. Az erdélyi megtorlásokhoz kapcsolódóan Molnár Judit Petőfi Sándor ösztöndíjas Kányádi Sándor Sirálytánc című versét olvasta fel. Ezért a versért az erdélyi költő egy verseskötetét elégették és visszavonták, éppen akkor, “mikor a tenger birkózni kezdett a szelek seregeivel”.
A történelmi előadást és a verseket követően az összegyűltek az 56-os eseményekről nézhettek meg egy rövid dokumentumfilmet. A film a forradalom 50. évfordulójára készült, Emlékezzünk a hősökre! címmel. A filmben olyan, ma már fehér hajú, egykori forradalmárok szólalnak meg, akik áldozatai voltak a Kádár-korszaknak, az 56-osok ellen elkövetett erőszaknak, a meghurcoltatásnak. A filmben életre keltek az egykori helyszínek, a börtönök és a kínzások minden eszköze. Az áldozatok olykor könnyek között vallottak arról, hogyan élték túl, hogyan segített ha a tudományokra, művészetekre gondoltak, ha fejben “dolgoztak” azért, hogy ne őrüljenek bele az évekbe, amit kegyetlen kínzások között kellett, hogy leéljenek.
A filmet követően rövid, de annál tartalmasabb szabad beszélgetésre került sor, ahol Molnár Judit a kanadai tapasztalatairól, az 56-os menekültekkel való találkozásairól osztott meg néhány töredéket, majd lassan a jelenlévők is megszólaltak, megosztották egymással gondolataikat, érzéseiket. A beszélgetés a búcsúszót követően, még az ajtó között állva is folytatódott, s bár kevesen voltunk, mégis éreztük, hogy megérintett bennünket 56 szelleme. Méltón emlékeztünk arra, hogy a nemzetünkben élő szabadságszeretet nem lehet megfojtani.
