370 éve, 1652-ben történt, hogy Forgách Ádám, az érsekújvári főkapitány vezetésével sikerült szétverni a környéken fosztogató török csapatokat, amikor a magyar sereg háromszoros túlerővel szemben vívott sikeres küzdelmet a török ellen.
A csata hőseiről a nagyszombati Keresztelő Szent János Katedrálisban emlékeztek meg ünnepélyes magyar nyelvű szentmise, koszorúzás és ünnepi felvonulás által.
A szentmise főcelebránsa a Nagyszombati Főegyházmegye érseke, Orosch János volt.
Az ünnepi megemlékezést zászlós felvonulás kísérte. Felvonult a Szent György Lovagrend Katonai Hagyományőrző Tagozata, a Vermes törzs lovasíjászai, valamint a kismartoni Esterházy Huszárezred zászlósai, apródai, fegyverhordozói és lovagjai.
A megemlékezés ünnepi hangulatát Bognár Hajnalka szoprán énekesnő fokozta, Bognár Sándor és Záreczky György kántorok orgonakísérete tette meghitté. Az ájtatosság záró részében Béke Csaba énekmondó korabeli imádságos énekeket adott elő lantján.
Az ünnepi szentmisét megelőzően koszorúzásra is sor került, I. Lajos király emléktábláját koszorúzták meg, mely a helyi posta épületén van elhelyezve.
György Ferenc ipolybalogi plébános szavait idézve: "A legnagyobb szeretet megnyilvánulása az, amikor valaki az életét adja szeretteiért. Úgy, ahogy Jézus Krisztus tette és úgy, ahogy az Esterházyak is tették a vezekényi csatában."
Zárszóként Csámpai László gondolatait szeretném továbbítani: "Nem a viseletek különbözősége, a fegyelmezett magatartás, az ütemre lépés, vagy a menetelők arcáról leolvasható kegyelet az, ami meghitté tette ezt a jeles napot, hanem az, amit a szentmisén is megjelent hívők is magukban hordoznak. Ez pedig nem más, mint a hazaszeretet."
